Kovács István, Ugrai Roland és Schäfer András után a negyedik felnőtt válogatott labdarúgóval büszkélkedhet az Illés Akadémia. Kiss Tamás a San Marino és a Lengyelország elleni világbajnoki-selejtezőkön lépett pályára a magyar nemzeti csapatban.
Igazából váratlanul ért, hogy meghívást kaptam a keretbe. Az tény, hogy ebben reménykedtem, amióta elkezdtem futballozni, de minden szinte egyik pillanatról a másikra történt. A felkészülési táborban viszont már sejteni lehetett, hogy a fiatalok lehetőséget kapnak majd a két mérkőzésen. Nagyon boldog vagyok, hogy végül mindkét összecsapáson bizalmat kaptam. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy nyertük San Marino és Lengyelország ellen is. Így jó szájízzel tudjuk mi is, valamint a szurkolók is lezárni a világbajnoki-selejtezőket. Ugyan nem tudtunk továbblépni az amúgy nagyon nehéz csoportból, de a végén volt két sikeres összecsapásunk.
Miként élted meg te személy szerint ezeket az összecsapásokat?
Nagyon sokat jelent a számomra, hogy Lengyelországban én adtam a győztes találatunk előtt a gólpasszt Gazdag Daninak. Persze az igazi az lett volna, hogy ha gólt is szerzek, de így is boldog vagyok. Amúgy San Marino ellen talán én is eredményes lehettem volna, ha még egy pár perccel tovább tart a találkozó. A szüleim a helyszínen nézték meg a miniállammal vívott mérkőzésünket. Nagy élmény volt a számukra a mérkőzés, és persze osztoztak a boldogságomban.
Egy másik egykori akadémistánk, Schäfer András viszont gólt is szerzett a lengyelek ellen.
Szerintem óriási dolog, hogy egy időben két olyan játékos is a pályán volt a magyar válogatottban, aki az Illés Akadémián nevelkedett. Úgy gondolom, hogy erre nagyon büszke lehet az akadémia, ahogy mi is büszkék vagyunk arra, hogy ott nevelkedtünk. Rengeteget tanultam az Illésen és mindenkinek nagyon hálás vagyok azért, amit hozzátett a fejlődésemhez. Az utánpótlásképző centrum valamennyi dolgozójára szívesen emlékszem vissza, de Pacsi Bálint és Desits Szilárd talán egy picivel mindenkinél közelebb állt a szívemhez.
Mit üzensz a jelenlegi növendékeinknek? Akár azt is kérdezhetnénk, hogy mi a siker receptje?
Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a kitartás és az akarat. Minden egyes edzésből, minden egyes gyakorlatból a maximumot kell kihozni. Az Illés Akadémián minden adott ahhoz, hogy valakiből NB I-es, vagy akár válogatott játékos legyen. Persze azért a szerencse sem árt, főként a sérülések elkerüléséhez.
Ha téged elkerülnek ezek a bizonyos sérülések, akkor mikor leszel háromszoros válogatott?
Nagyon bízom abban, hogy Marco Rossi elégedett volt a válogatottban nyújtott teljesítményemmel és legközelebb is meghív a keretbe. Ha minden igaz, akkor márciusban lesz a legközelebbi összetartás. Addig a klubomban szeretnék olyan játékot produkálni, ami jó ajánlólevél lenne a behívóhoz.
Mennyire nőttél meg a válogatottságnak köszönhetően az SC Cambuur többi játékosának a szemében?
Úgy érzem, hogy itt mindenki pozitívan fogadta a dolgot. A srácok és a vezetők is gratuláltak. Büszkék voltak rám. Az az igazság, hogy itt Hollandiában nem egyszerű dolog bekerülni a válogatottba. Még a PSV, avagy az Ajax futballistáinak sem. Így aztán természetesen nagy dolognak tartják, ha valaki pályára lép hazája nemzeti csapatában. Remélem még sokszor lehetnek ebből az okból (is) büszkék rám.
Nyitókép forrása: www.nso.hu (Árvai Károly, Szabó Miklós)
