Enyhe túlzással élve villámrajtot vett az U17-es országos bajnokság B-csoportjában Sátori Barnabás együttese. Akadémistáink eddig három mérkőzésüket nyerték meg és csupán az UTE elleni derbijüket adták döntetlenre. Az etap értékelésére a gárda vezetőedzőjét kértük meg.
Ha csupán a pontokat nézném, akkor akár még elégedett is lehetnék. De három sikeres összecsapást követően nyilván a negyediket is szerettük volna megnyerni. Összességében azért most más képességű csapatokkal találkozunk, mint a bajnokság első szakaszában. Ebből adódóan többet birtokoljuk a labdát, többet tudunk kezdeményezni. A továbbiakban is ebben szeretnénk előrelépni. A játéképítés minőségét akarjuk javítani. Természetesen közben a stílusunkra jellemző agresszív letámadást szem előtt tartva. Az ellenfeleink zöme védekezőbb felfogásban játszik, és ehhez is alkalmazkodnunk kell. Ám ettől függetlenül itt is jó csapatokkal találkozunk, ráadásul mindenki minket akar legyőzni. A legutóbbi mérkőzésünkön például az UTE alaposan meg is lepett bennünket. Ha tömören szeretnék fogalmazni, akkor játékban várok többet a srácoktól. Egyértelműen fontosak a megszerzett pontok, de most az eredményesség mellett a minőségre helyezném a hangsúlyt.
Az eddigi négy mérkőzésen összesen 14 gólt szerzett a csapat és csupán ötöt kapott. A számok tükrében hogyan lehet értékelni a támadójátékot és a védekezést?
Azt gondolom, hogy a rúgott gólok száma teljesen rendben van. A kapottakét viszont picit sokallom. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a Gyirmót és az UTE ugyan „csak” két-két gólt lőtt nekünk, de nagyon sok helyzetet dolgoztak ki. Tehát nem vagyok teljes mértékben elégedett a védekezésünkkel. Nyíregyházán például kimondottan jól nézett ki a támadás és a védekezés aránya. Ugye ott nem is rezdült meg a hálónk. De a másik három mérkőzésen az ellenfeleknek több lehetőségük is adódott. Ezek csökkentésén, minimalizálásán feltétlenül dolgoznunk kell.
Csak nüanszokon múlott az, hogy nem a legjobbak között, azaz az A-csoportban szerepelhet a csapat a pontvadászat második etapjában. Miként lehet ennek ellenére motiválni a srácokat?
Nyilván örültünk volna, ha a felsőházban folytathatjuk, de így hozta az élet. Igazából az MTK ellen elveszített meccset követően rögtön új célokat fogalmaztunk meg a gyerekekkel, ami abból áll, hogy nyerjük meg a B-csoportot. Én úgy gondolom, hogy ez kellően motiválja is a srácokat. Inkább arra kell figyelnem, hogy a győzelmeket követően ne higgyék azt, hogy akár egy picit is lazíthatnak. De az ellenfeleink zöme úgy gondolja, hogy velünk szemben veszíteni valója nincsen. Nekünk ezzel is meg kell birkóznunk.
A nagy menetelés közben azért arra is oda kell figyelnie az általad vezetett szakmai stábnak, hogy a játékosok egyénileg is fejlődjenek.
Ez természetes. Nagyon szeretnénk, ha a továbbiakban is sok minőségi játékost tudnánk adni akadémiánk U19-es csapatának. Igen örülnék, ha rövid időn belül bebiztosítanánk az első helyünket és aztán pedig mindenkinek sok játéklehetőséget tudnánk biztosítani, ami egyértelműen a gyerekek fejlődését szolgálná. Én egyébként úgy gondolom, hogy a csapatjáték fejlődése párhuzamosan az egyének fejlődését is eredményezi. A kettő egymás nélkül nem igen létezik.
Ehhez pedig a B-csoportban „megfelelő” ellenfelek is vannak?
Nekem eddig kellemes meglepetést jelentet a négy mérkőzésünk. Az ellenfelek ugyan nem a Puskás vagy a Honvéd szintjén vannak, de meg kellett küzdeni velük szemben is a győzelmekért. Szinte valamennyi meccsnek volt olyan fordulópontja, amelyekből mi jöttünk ki jobban. Összességében egyik találkozó sem volt egyértelműen könnyű. Ezekben a találkozókban is van bőven fejlődési lehetőség a számunkra, és én ezt tartom a legfontosabbnak.
