Minden idők legfiatalabb, magyar első osztályú mérkőzésen pályára lépő szombathelyi futballistája Horváth András. Az Illés Akadémián dolgozó szakember jubilál.
Az Illés Akadémia U19-es csapatának másodedzője, Horváth András augusztus 6-án ünnepli 40. születésnapját – míg augusztus 5-án a 25. évfordulóját annak, hogy pályára léphetett az NB I-ben. A Fedor Sándor irányításával a legmagasabb osztályba visszajutó Haladással kezdhette meg a felkészülést 14 évesen.
A 7. osztályt fejeztem be, amikor a korosztályos válogatott-kiválasztóján keretbe kerülhettem az 1979-esekkel, így a másik szombathelyi, Halmosi Péterrel együtt. Akkoriban ez vidékiként nagy szó volt, ritka dolognak számított, erre pedig Fedor Sanyi bácsi is felfigyelt, és már 1995 tavaszán is edzhettem a nagycsapattal. Az utolsó NB II-es fordulóban Tatabányára utazott a Haladás, engem is keretbe jelöltek, de iskolai elfoglaltság miatt nem mehettem. Nyáron aztán már folyamatosan tréningezhettem a felnőttekkel: úgy rémlik, hogy kevesen is voltunk, és azért korosztályos-válogatottnak lenni nívó volt, így a többiek is elfogadtak. Semmi veszítenivalóm nem volt, ment is a játék, nem izgultam túl a témát. Az utolsó felkészülési mérkőzésen a Grazer AK ellen játszottunk, a második félidőben álltam be, elvállaltam az indításokat, keresztlabdákat, kapura lőttem – így ezek alapján a keretben találtam magam az első bajnokin.
A másodosztályú bajnoki címet nyert Haladás nem kapott könnyű sorsolást. A 90-es évek magyar futballjában meghatározó Vác érkezett kezdésként, majd Győrbe látogattak a vasiak, ezt követően pedig a Csepel érkezett a Rohonci útra. Fedor Sándor így emlékezett vissza erre az időszakra:
Igazán kiváló tavasz után szereztük meg a bajnoki címet az NB II-ben, de nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, erősítésre alig-alig volt pénzünk. Korábban a Haladás-utánpótlásban dolgoztam, így ismertem az ott lévő fiatalokat. Horváth András nálam is képben volt természetesen, a válogatottba is hívták. Élvezte a bizalmamat, és ezt meg is hálálta. Büszke vagyok arra, hogy szép karriert ért el, és ehhez az első lökést talán tőlem kaphatta.
A Vác KEK-mérkőzésre készült, így érkeztek Vasba. Tóth Dénes csapata a gólgazdag első félidő után 3–2-re vezetett, és a 80. percben már három gól (5–2) volt a piros-kékek előnye. Fedor Sándor a 85. percben cserélt, Horváth András küldte pályára és ezzel (szombathelyi) történelmet írt. A fiatalember ugyanis ekkor 14 éves, 11 hónapos és 29 napos volt (azaz másnap töltötte be 15. életévét).
Akkor már tulajdonképpen eldőlt a meccs, néhány percet tölthettem pályán – Sántha László helyére érkeztem. Ebben az évadban még kétszer játszhattam, inkább a juniorbajnokságban szerepeltem. Aztán 1997-től még bátrabban nyúlt hozzám Mihalecz István az NB I-ben, ezen a tavaszon éreztem magamban az igazi áttörést: ekkor vettünk részt az U16-os Európa-bajnokságon (akkoriban hivatalosan UEFA-tornának hívták, a szerk.), ahol – többek között a ma szintén az Illés Akadémián dolgozó – Oross Mártonnal egy válogatottban nagyon jó együttesek ellen szerepelhettünk. Én úgy érzem, hogy ez volt az igazi lépcsőfok számomra a felnőttfutballhoz, többek között a válogatottsághoz is. Büszkeséggel tölt el az is, hogy az utánpótlás-válogatottoknál egészen az U21-ig csapatkapitány is lehettem.
Horváth András 1980. augusztus 6-án született és 1995. augusztus 5-én mutatkozott be a Haladás színeiben a magyar első osztályban. A vasi zöld-fehér mezt 99-szer húzta magára, az NB I-ben összesen 268-szor szerepelt, ezeken a találkozókon 27 gólt szerzett. Egyszeres Magyar Kupa-győztes az FC Sopronnal, és van egy-egy MK-ezüstje is a Haladással és a Zalaegerszeggel is. A magyar utánpótlás-válogatottakban 57-szer lépett pályára és 10 gólt lőtt, míg a felnőttek között pedig két alkalommal játszott. Az ott szerzett találata a mai napig felejthetetlen minden magyar futballszurkoló számára (a videóban 1:09-től):
[alert icon=”” type=”general” ]A borítókép forrása: www.haladasfc.hu[/alert]
