Június végével hivatalosan is véget ért a 2019/2020-as bajnokság. Bakos Roland, az Illés Akadémia szakmai vezetőjével beszélgettünk a szakmai tapasztalatokról.
2020 januárjától kiemelt akadémiai státuszba került a szombathelyi intézmény. Mit jelentett ez a szakmai munkát illetően?
Az első félévre cselekvési tervet készítettünk, meghatározva a célokat, feladatokat, az ezek eléréséhez szükséges eszközöket, és a feladatok felelőseit is. A szakmai programban 2020 első felére öt korosztályban gondolkodtunk: U19, U17, U16, U15 és U14 – hiszen nálunk kifejezetten jellemző, hogy az adott korosztályokban fiatalabb átlagéletkorral dolgozunk.
Mintegy egytucatnyi akadémista a felnőttfutballba is belekóstolhatott.
Az U19-es és az U17-es korosztály összevonásra került 2020 elején, együtt edzettek a srácok. Ez a feladat rendkívüli koordinációt igényelt, ugyanis (ahogy arról korábban beszámoltunk – a szerk.) az Illés Akadémia 2001-es és 2002-es évfolyamaiból tizenegy játékos került a Szombathelyi Haladás NB II-es keretébe. Óriási jelentősége volt ebben annak, hogy Mátyus János személyében egy rendkívül felkészült, az akadémiai munka iránt folyamatosan érdeklődő, szakmai szempontok alapján konszenzusra törekvő vezetőedző került a Haladás kispadjára. Minden hétfőn egyeztettünk az előző héten elvégzett edzésmunkáról, a fiatalok beteljesült játékperceiről, és arról, hogy a következő héten milyen feladat várhat az egyes játékosokra. Tervezhetővé és tervezetté vált a 2001-2002-es korosztály játéklehetősége: ha valaki az NB II-es csapat keretében szerepelt és/vagy játszott, akkor annak megfelelő terhelést kaphatott az U19-es együttesben, ugyanis ebben a korban a legfontosabb, hogy játszanak a futballisták. Ez a vezetőedzői hozzáállás egy olyan új irány, ami a piramisszerűen felépülő szombathelyi labdarúgást, a helyi kötődésű futballisták Haladásba építését prioritásként kezeli.
Az NB II-ben bemutatkozó játékosok mellett büszkék lehetünk arra is, hogy az MLSZ-től többször is levél érkezett az Illés Akadémiára, amelyek az utánpótlás-válogatottakba szóló behívót jelentettek.
A válogatottak szövetségi edzőivel szakmai konzultációt tartottunk, igyekeztünk támogatni mind a szövetségi munkát, mind a játékosaink előrejutását. Ebben a félévben négyen: Tóth Balázs, Simon Barnabás, Papp Csongor és Szabó Bence jutottak el erre a szintre, bízom benne, hogy sokan követik még őket.
Nézzük a korosztályainkat. A legidősebbek, azaz az U19-esek a nyolccsapatos bajnokságban a negyedik helyen zártak. Gólkirályt adtunk Tóth Milán személyében, míg tavasszal a négy meccsen 10 pontot gyűjtött a társaság.
A februárban elindult bajnokságban már láttuk jeleit az egyéni képzőrészleg munkájának: pozitív hatásokat tapasztaltunk. Új stábbal kezdték meg a munkát a fiúk, a négy mérkőzésen nyújtott teljesítményük önmagáért beszél: mind védekezésben, mind labdabirtoklásban jól teljesített a gárda. Ebben a korban nagyon fontos, hogy sok esetben magas szintű, kreatív támadások jellemezték a csapatmunkát. Rendkívüli egyéniségek alkották a korosztályt, a felnőttekhez felkerülő játékosok teljesítménye kiemelkedő volt az U19-es bajnokságban – nem véletlen, hogy ennyien bemutatkozhattak az NB II-ben. Bónusz, hogy Tóth Milán személyében az Illés Akadémia adta a bajnokságban gólkirályát – aki tavasszal sérülése miatt pályára sem tudott lépni.
Arról már volt szó, hogy az U17-esek az U19-esekkel együtt edzettek. Ők a nyolcadik helyen zártak, a tavaszi három mérkőzésüket elveszítették.
Január elejétől – már a jövőre gondolva – összevonásra került a két legidősebb korosztály. Alapvetően kevés játékossal rendelkeztünk az U17-eseknél, de a célunk már az volt idén év elején, ami nem volt más, minthogy felkészítsük őket a 2020/2021-es küzdelemsorozatra. Támadásban több minőségi játékot láthattam, az egyéniségek már jelen voltak. Nem a védekezésre összpontosítottunk, hanem őszinte futballal rukkoltunk ki, aminek a veszélyeit bevállaltuk. „Beáldozható” volt ez a szezon azért, hogy megláthassuk a jövőt: sokgólos mérkőzéseket játszottunk. Két 2004-es kapus, és két 2004-es mezőnyjátékos folyamatosan játszottak az U17-eseknél: Tóth Balázs, Simon Barnabás, Kállai Zalán és Szabó Bence. Mindegyikük alapembernek számítottak a csapatban.
Az U16-osok négyszer kaptak ki tavasszal, de a tabella dobogósaival mind játszottak. A 7. helyen zártak.
Mivel többen is feljebb játszottak, a keret szűknek bizonyult: az előbb említett négy U16-os játékos az összevont U19/U17-es csapattal edzett. Az egyéniségekre voltunk „kíváncsiak” eben a korosztályban. A játékstílus itt kezdett el megmutatkozni a csapatjátékban – a cél az volt, hogy a kiemelt csoportban megmutassák magukat a növendékek.
Az egy évvel fiatalabbak háromszor nyertek és egyszer kaptak ki, a 16 csapatos bajnokság tizedik helyén zártak, 7 győzelemmel és 12 vereséggel.
Utólag látjuk: a hirtelen növekedés számlájára (is) írhatjuk a sok-sok egygólos vereséget az ősz során. Nyílt futball jellemezte ezt a társaságot, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a 19 meccs alatt egyetlen egy döntetlent sem játszottak a fiúk. Új vezetőedzővel, új stábbal kezdődött el a munka 2020 elején: közösségileg, mentálisan nagyot fejlődtek. A növekedésük rendeződött, magasabb teljesítményre voltak képesek tavasszal. Nyugalomban dolgozhattak, meglepetés-korosztályunk lehet az övéké, ráadásul döntő többségük vasi kötődésű.
Egy-egy győzelem és vereség mellett kétszer ikszeltek az U14-esek. Ők a 6. helyen zártak, Katona István pedig 25 góllal a góllövőlista élén zárt.
Katona István személyében a korosztály (társ)gólkirályát adtuk – azaz az öt kiemelt bajnokságból kettőben az Illés Akadémia játékosai hozták el ezt a címet. Többen az U13-asok közül is itt szerepeltek, sőt gólokat is szereztek, a korosztály 90%-a pedig szombathelyi. Náluk is elmondhatom, az Illés Akadémia fő célját: olyan egyéniségeket kívánunk nevelni, akik itt, majd a Haladásban és bízom benne, hogy egyébként a magyar futballban megállják a helyüket. Nem bajnoksági célkitűzésekben gondolkozunk, ugyanis célunk továbbra is a nyílt és őszinte futball, a játékosok fejlesztése mindenek előtt.
