Az Illés Akadémia női szakága – most már nyugodtan mondhatjuk, hogy hagyományőrző módon – újabb szakmai napot szervezett, ahová nagy örömünkre ezúttal is sokan érkeztek.
Pápáról, Nováról, Ajkáról, valamint Sümegről is ellátogattak hozzánk az ott dolgozó szakemberek, emellett pedig nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a rendezvényen részt vett Sárközi István, a Nemzeti Sportügynökség szakmai ellenőre is. Minden alkalommal hangsúlyozza az Illés Akadémia női szakágának Akadémiai igazgatója, Csertői-Juhász Anita, hogy milyen komoly jelentőséggel bírnak a partneri együttműködések. Ez a mostani is egymás kölcsönös segítéséről szólt! Ezekre a napokra úgy tekintünk, mint úgynevezett Skillboxokra, tudástárakra, amiket mindig új tartalmakkal töltünk meg, és ezeket a plusz ismereteket felhasználva tudunk előre haladni a közös úton. A mostani szakmai nap tematikája a női korosztályos kapusképzés volt.
Elsőként a Viktória FC-t, a német Wolfsburgot, Szlovéniát, valamint Ausztriát is megjárt, harminckilencszeres válogatott kapusedzőnk, Szvorda Melinda beszélt általánosságban a női kapusok, valamint kiválasztásuk, képzésük sajátosságáról. Természetesen arról is, hogy az Illés Akadémián milyen keretek között zajlik a portások képzése és nevelése. Szó volt a periodizációról a képzés felépítéséről, valamint a „pályán kívüli” részről, a mentálhigiénés foglalkozások fontosságáról.
Tőle a Pápai ELC képviseletében Laki Zoltán vette át a szót, aki több női együttesnél is megfordult már, hosszú évtizedek óta a női labdarúgásban tevékenykedik és korosztályos válogatott kapusok is kerültek ki a kezei közül. Az előadás elején elkalauzolt minket a kezdetekhez, az ún. kapusjáték kialakulásához, amely tulajdonképpen elődje a mai „állapotnak”. Rendkívül sokszor elhangzik, hogy a kapusok mennyire különleges, mennyire speciális egyének, igazi egyéniségek. Ők nem szereznek győztes gólt – természetesen kivétel erősíti a szabályt, hiszen ilyenre is láttunk már példát –, sokszor bűnbaknak vannak kikiáltva, hiszen elképzelhető, hogy a tíz lövésből kilencet megfog, ám az 1–0-s végeredményt jelentő kísérletet nem sikerül hárítani. Éppen ezért a fizikai, technikai, taktikai adottságokon túl náluk hatványozottan fontos, hogy lelkileg, mentálisan erősek legyenek, fel tudjanak állni a kudarcokból, mert csak így tudják „tiszta fejjel” útját állni a következő próbálkozásnak. Ezen kívül nekik a legnagyobb a repertoárjuk abban a tekintetben, hogy milyen extra mozdulatsorokat, mozdulattípusokat kell elsajátítaniuk a „hagyományosak” mellett: a letérdeléstől kezdve a legördülésen át, a mindkét irányba történő vetődésig. A kapuspalántákon túl nem kerülhettük meg a kapusedzők szerepét sem. Ők egyfajta példaképként kell szolgálniuk tanítványaikat. A fiúknál is, de a lányok esetében ez fokozottan igaz: kell, hogy ismerjék az ő rezdüléseit, személyiségét, hogy megfelelően rá tudjanak hangolódni és ezáltal megkönnyíteni a közös munkát.
A tartalmas délutánt összegezve ezúttal is bizonyosságot nyert, hogy a kapus a labdarúgás legösszetettebb, legfurcsább figurája, akinek „működését” bizony nem mindig a egyszerű dolog megfejteni. A két elméleti előadás után „terepen”, a futballpályán egy gyakorlati bemutatóval zárult negyedik szakmai napunk.
