A magyar U15-ös válogatott a Felvidéken szerepelt nemzetközi tornán.
Három találkozó szerepelt az U15-ös válogatott programjában: a felvidéki tornán a rendező szlovákokkal, valamint a lengyelekkel és a finnekkel játszott Szabados József együttese. A keret tagja volt ezúttal is Nyári Olivér, az Illés Akadémia növendéke. Vele beszélgettünk az elmúlt időszakról.
Hogy készült a keret a tornára?
Május 1-től, azaz szerdától egészen vasárnapig napi két foglalkozással készültünk. Az edzések taktikai jellegűek voltak, kevésbé mentünk rá a fizikai részre – a legfontosabbak a meccsen alkalmazott feladatok voltak. Kisebb játékok és 11:11 mérkőzésszituációk is színesítették a programot. Nagy élmény volt, hogy a kerettel elvittek bennünket a Puskás Arénába stadiontúrára. Körbevittek minket az egész létesítményben, jártunk az öltözőkben, voltunk a sky boxokban is, videót néztünk a stadion történetéről, egészen a Népstadion megépítésétől a mai napig. Felvittek minket az aréna legmagasabb pontjára is, nagyon izgalmas volt, tetszett mindenkinek.
Aztán észak felé vettétek az irányt, ahol három meccs szerepelt a programban.
Telkiből a csallóközi Somorjára utaztunk, nagyon szép szállodában laktunk, a szobatársam a debreceni Kiss Máté volt. A program szerint az első meccs hétfő délután volt, a második kedden délelőtt, míg a harmadik csütörtökön délelőtt. Én az első találkozón, Szlovákia ellen a kezdőcsapatban kaptam helyet. Egy rendkívül hajtós ellenféllel találtuk magunkat szemben. Kikaptunk 2–0-ra, úgy érzem, hogy többet kellett volna beletenni a meccsbe csapatszinten! Sokat védekeztünk, és mivel ők kompaktnak bizonyultak, a támadómunkánk kevésbé érvényesült. Két alkalommal akár én is betalálhattam volna. Elsőként volt egy szabadrúgás: láttam, hogy a kapus egy kicsit inkább a sorfal mögé húz, ezért a sorfal mellett rúgtam el a labdát, kevéssel sajnos, de kapu mellé ment. Aztán a hazaiaktól történt kiállítás után több esélyünk volt támadni – én is így léptem fel egy akcióhoz, aminél akár még egyet tolhattam volna a labdán. Így is ellőttem 35 méterről, nem tévedtem sokat. Összességében a védőmunkámat megoldottam, sokat ütköztem. Egy gyors és testes támadó volt az ellenfelem. A szélről vagy befelé cseleztek a hazaiak, vagy pedig levitték az alapvonal felé a labdát, onnan próbálták középre tenni, ezért utóbbi esetekben a boxvédekezésre kellett figyelnünk – ebből nem is kaptunk gólt.
Ennek a szlovákok elleni meccsnek volt egy külön érdekessége.
Igen, ugyanis a tornán VAR segítette a játékvezető munkáját. Nem csak nekem, hanem a keretnek is ez volt az első VAR-os mérkőzésre. Ennek köszönhetően született a hazai piros lap is: elsőre sárga lapot kapott a vétkes, ám a videózás után megváltoztatta a döntését a spori és pirosat mutatott fel. Nekem is volt egy ütközésem a 16-oson belül, úgy éreztem, hogy a testi fölényem érvényesült: ezt az esetet is megvizsgálta a VAR, itt azonban maradt a játéktéren hozott döntés és nem kaptak büntetőt a hazaiak.
Hogyan alakult a további program?
Ugye én azok között voltam, akik végig a pályán voltak a hétfő délutáni mérkőzésen, ezért tudtam, hogy kedden délelőtt mások szerepelnek. Szerdán aztán regeneráció volt a programban, mobilizáltunk, hengereztünk és az úsztunk is. Csütörtökön pedig a finnek ellen balhátvédként álltam be a meccs utolsó negyedére – nem okozott nehézséget ez a feladat sem, talán legutóbbi alkalommal Írországban játszottam ebben a pozícióban. Taktikailag megoldottam, amit Szabados József és stábja kért tőlem. Vártam, hogy becséljenek, próbáltam ebből a 20 percből is a maximumot kihozni. Pontos labdáim voltak előrefelé, a szélsőtámadót nem engedtem befelé húzni, igyekeztem a levegőt is elszívni előle. Ezúttal fejjátékkal is többször közbe kellett avatkoznom – a rövid visszajelzés alapján elégedettek voltak velem a stábban.
