Törökországi betekintõ
Akadmiánkról egyre több játékos kelti fel a menedzserek figyelmét.Korosztályos válogatottaink közül Radó András (1993) és Halmai Ramon (1994) kapott meghívást a nálunk magasabban jegyzett futballkultúrával randelkezõ Törökország egyik élcsapatába a Galatasarajba.
Halmai Ramon: Kinn tartózkodásom alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam én is. .Azt vettem észre, hogy a török akadémia és az Illés akadémia között nincs számottevõ különbség. Igaz több pálya van az ottani akadémián (2 mûfüves, de ezek nem szabványos méretûek; 3 füves pálya, amibõl az egyik szintén nem nagypálya méretû), mint nálunk, de ezek minõségében se láttam jelentõs különbséget, sõt úgy éreztem, hogy az mi mûfüves pályánk jobb minõségû.
Az eltéréseket az edzésen tapasztaltam, de ott is csak a játék, és labdatartás résznél. A bemelegítést, illetve a labdás koordinációt lazán és könnyedén hajtották végre. A játéknál és labdatartásnál mindenki 100%-osan koncentrált és odatette magát, egyetlen álló embert nem láttam, mindenki kérte a labdát, és ezért nagyon folyamatossá, pörgõssé és intenzívvé vált a labdatartás és a játék egyaránt.
A csapat összes tagja nagyon labdabiztos és irtó dinamikus volt, a játékukat a gyors rövid passzok jellemezték, de nem játszottak nagyon gólra törõen, indítani csak a végsõ esetben indítottak és akkor is csak a szélsõket, a center mindig visszalépett, sose indult. Minden szituációt passzal oldottak meg. Az utolsó nap nagypályás játékkal zárult, szerintünk nagyobb iram volt a játékban, mint egy itthoni NBIII-as mérkõzésen.
Radó András: Hétfõn délben indultunk Isztambulba, ahol 5 napig tartózkodtunk, pénteken délután érkeztünk vissza. A Galatasaray Akadémiára kedden reggel költöztünk be, délelõtt megtekintettük a felnõtt csapat edzését, délután pedig túlestünk az elsõ edzésen. .Az edzések fárasztóak voltak, mivel gyorsabban játszottak, mint amit itthon tapasztaltam, rövid és erõs passzokkal gyorsítják a játékot. Minden játékos nagyon labda biztos, az edzéseken nagy hangsúlyt fektetnek a kis területen történõ labdatartásra.
A harmadik napon egymás között játszottunk mérkõzést. A jól begyakorolt rövid, erõs passzos játékot alkalmazták, mindenki egy-két érintõvel továbbította a labdát. Ezt a ritmust sikerült nekem is felvenni, de a nagyobb iram miatt szokatlan és fárasztó is volt egyben.
Sok hasznos tapasztalatot szereztem. Az Akadémia légköre jó volt, a társak rendesek voltak, próbáltak barátkozni, de sajnos voltak nyelvi nehézségeink. Mindent egybevéve örülök, hogy kaptam egy ilyen lehetõséget és remélem, hogy a jövõben lesz még alkalmam más kluboknál is „megmutatni magam”.
Halmai Gábor: A fiúk a Galatasaray U-18-as csapatával edzettek 3 alkalommal. Mindkét játékosról jó véleménnyel voltak, azt mondták minõségi játékosok. Mivel a törököknél 10 idegenlégiós hely van (6 lehet a pályán, 2 lehet a padon, plusz 2 még a keretben) és ezt kizárólag az I. csapat kereténél használják ki, nagyon nehéz kikerülni.
Az Akadémia költségvetése 1.9 millió EURO (!!!)/év, ennek ellentmond a pályák száma, ami csak 5 (2 normál fû,1 kisebb fû, 2 nem normál nagyságú mûfû), illetve a szobáknál sem volt semmilyen extra,a konyha is átlagos volt!
Heti 5 edzés van, 70-80 percesek az edzések, nagyon magas az intenzitásuk, nekem ez tetszett a legjobban. Teljes elánnal végezték a gyakorlatokat, különösön a pozíciós, (minden nap játsszák, minden formában) illetve az egymás közti játékban volt feltûnõ. Nagyon labda biztosak, erõs, lõtt passzokkal játszanak, technikásak,s mindenki tud futballozni (a jobb bekktõl a bal szélsõig)
A legjobban a játékosok hozzáállása, beleélése, szenvedélye tetszett, amibõl tisztán lehetett látni, hogy élvezik, amit csinálnak.
Ezt az egy igazi különbséget fedeztem fel, de ez szembetûnõ volt!
