A Fehérvár FC új szélsője akadémiánkról lett magyar utánpótlás-válogatott játékos.
Az Illés Akadémia növendéke, Simut Mario Lucas a Fehérvár FC ajánlatát elfogadva Székesfehérvárra tette át székhelyét. A beilleszkedését máris góllal tette könnyebbé a szélső.
A horvátországi edzőtábor zárásaként a Hajduk Split ellen játszottunk 120 perces felkészülési mérkőzést. A 3–5–2-es felállásban a jobb oldali szélső szerepkörét osztotta rám Bartosz Grzelak vezetőedző és gólt is sikerült szereznem. Sajnos kikaptunk. A gyors beilleszkedéshez úgy érzem ez a találat is hozzájárult!
Miképpen emlékszel vissza arra az időszakra, amikor Szombathelyre kerültél?
Szülővárosomban, Nagyváradon voltam 2021 nyarán, akkoriban már Angliában a West Ham Unitednél pallérozódtam. Hadnagy Zsolt, az Illés Akadémia tehetségkutatója keresett meg és vázolt fel számomra egy jövőképet. Mindez megtetszett és most már mondhatom: nagyon örülök, hogy belevágtam! Aztán az első időszakban voltak nehézségek, ugyanis a nemzetközi átigazolási engedélyre való várakozás több hónapig tartott. Így egy darabig csak edzőmérkőzéseken szerepelhettem a Haladásban. Edzettem az U19-cel, majd pedig a Németh Szabolcs vezette Haladással.
Micsoda érdekesség: első felkészülési találkozódon éppen Székesfehérváron szerepeltél, akkor azon a meccsen 1–1-re végeztek a felek. Külön érdekesség, hogy a piros-kékeknél három, míg a szombathelyieknél – veled együtt – kilenc Illés Akadémia-nevelés szerepelt.
Bizony, így van, és az egy hajtós, remek iramú meccs volt. Van még egy fehérvári élményem: az első NB I-es meccset is a Sóstói Stadionban láttam, egy kiváló hangulatú Vidi–Fradit.
Játszhattál Londonban, aztán mégis Szombathelyt választottad. Milyen élményekkel gazdagodtál az Illés Akadémián?
A kollégium biztos pontot jelentett számomra, nagyon sokat kaptam. A magyar nyelvtudásomat rövid idő alatt itt tudtam tökéletesíteni. Mint tudjuk, a futballban sok minden megtörténhet, de én sem gondoltam, hogy előbb léphetek pályára utánpótlás-válogatott színekben, mint bajnoki mérkőzésen az Illés Akadémián vagy a Haladásban – ám ez mégis így történt! Sok pluszt kaptam Rugovics Vendeltől és Catalin Azoiteitől: a különedzésekből a mai napig profitálok! De nem csak őket, hanem minden játékostársamat, a nevelőket és a stáb tagjait is megemlíthetném – az ő támogatásuk is hozzájárult ahhoz, hogy ma elmondhatom: az NB I jelenlegi harmadikjának futballistája lehetek!
Eljött aztán az az időszak is, amikor pályára léphettél a Haladásban.
Szegeden játszhattam először bajnoki meccsen: rögtön kezdőként kaptam lehetőséget. Simut– Guzmics–Bosnjak–Tarján-védősorral álltunk fel: középen két rutinos, válogatott játékossal, a két szélen pedig én újoncként, Tari pedig néhány meccsel a háta mögött. Nagyon jó kis találkozó volt ez, 1–1-gyel zárult a meccs.
Mit jelent számodra a szombathelyi időszak?
Nagyon szerettem ezeket az éveket! Az akadémián remek edzéseken vettem részt, ez pedig sokat segített abban, hogy fizikailag és technikailag is fejlődjek. A Haladásnál is rengeteget tanultam, ez volt az első tapasztalatom a felnőttfutballban. Mindig támadószellemű labdarúgó voltam, így a védekezésről és a helyezkedésről nagyon sokat tanultam – ebben állandóan segített Pedró (Bosnjak Predrag), aki edzések és meccsek után is átvett velem bizonyos jeleneteket. Hihetetlenül fontos volt! Ráadásul olyan extra dolgok – mint a Halmai Gáborral, Illés Bélával zajló padbolmeccsek is hozzájárultak ahhoz, hogy a játékom komplexebb lett, lassan talán már elmondhatom azt is, hogy védekezni is tudok… Nagy előny számomra ez, hiszen most Fehérváron mindkettőt – a támadást és a védekezést – is csinálhatom. Hálás vagyok az akadémiának minden segítségért!
