Az Illés Akadémia növendéke eseménydús és eredményes sliveni napokat tudhat maga mögött a korosztályos nemzeti együttes tagjaként.
Mint ahogyan arról folyamatosan beszámoltunk, női U15-ös válogatottunk az elmúlt héten a bulgáriai Slivenben mérettette magát az UEFA fejlesztési tornáján. A mieink először vitézkedtek nemzetközi színtéren, a viadalon pedig sorrendben a házigazda bolgárokkal, majd az észak-írekkel, valamint a románokkal találkoztak. Az első találkozón kapott gól nélküli, 3–0-s győzelemnek örülhettünk Bulgária ellen, majd következett az észak-írek magabiztos, 6–1-es két vállra fektetése, melyből Sipos-Kiss Virág góllal vette ki a részét. Záróakkordként Romániával néztünk farkasszemet, s bár bátran futballoztunk, a befejezésekbe hiba csúszott, ellenfelünk pedig két gólt szerezve 2–0-ra nyert és így megszerezte a torna első helyét. Turtóczki Sándor lányai két győzelemmel és egy vereséggel a képzeletbeli dobogó második fokára állhattak fel.
Növendékünk, Sipos-Kiss Virág valamennyi találkozón szerephez jutott, az észak-írek ellen pedig meg is zörgette a hálót. Néhány nappal visszaérkezését követően vele idéztük bel a bulgáriai eseményeket.
Nagy örömmel töltött el, hogy ott lehettem a Bulgáriába utazó csapattal. Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy három ízben is magamra ölthettem a címeres mezt és képviselhettem Magyarországot. Rengeteget tanultam ezalatt az időszak alatt, főleg, ami a dolog taktikai részét illeti. Nagy hangsúly volt azon, hogy hogyan döntünk egy aktuális helyzetben és hogyan reagálunk, ha nem a megfelelő döntést hozzuk az adott szituációban.
Virág azt is elmondta, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között és igencsak összekovácsolódtak a kint eltöltött idő alatt.
Remek volt a hangulat a csapaton belül, úgy érzem, mindenki mindenkivel összebarátkozott. Nyilván nem volt túl sok időnk, de ezt igyekeztünk kihasználni és a lehető legjobban összeszokni a pályán és azon kívül egyaránt. A jó hangulat a mérkőzések előtt is megvolt, de ez természetesen kellő komolysággal is párosult, amire szükség is volt. Tudtuk, hogy egyetlen ellenfelünket sem becsülhetjük le.
Ezt az is alátámasztja, hogy bár a bolgárokat 3–0-ra, míg az észak-íreket 6–1-re győztük le, egyik találkozó sem volt sétagalopp.
Az első két mérkőzésünk az eredmény alapján úgy tűnhet, hogy könnyű volt, ám ez egyáltalán nem így volt. A bolgárok talán hamar feladták, az észak-írek azonban a végsőkig küzdöttek a szépítő találatért. Ami a románok elleni összecsapást illeti, véleményem szerint az a mérkőzés volt fizikálisan a legmegterhelőbb. Rendkívül kemények voltak és olykor-olykor a sportszerűség határait is átlépték. Ez meg is látszódott a végeredményen. Az biztos, hogy nagyon akarták a győzelmet. Ez természetesen nálunk is megvolt, ám a csapat nagy része fáradt, ebből adódóan pontatlan volt, az ebből következő hibákat pedig kíméletlenül kihasználta ellenfelünk.
