Az Illés Akadémia növendéke Szlovénia ellen játszott Radenciben, illetve Nován.
Az U16-os válogatott felkészülése Lentiben folytatódott, hiszen a mieink Szlovéniával szerveztek le dupla mérkőzést. Az Illés Akadémia növendékei közül Papp Máté kapott meghívót: a legutóbbi két alkalommal sérülés miatt nem tarthatott a válogatottal, most azonban két találkozón 104 percet játszhatott. Vele beszélgettünk az elmúlt napok tapasztalatairól.
Lentiben kezdtünk a felkészülést a szlovének elleni meccsekre, én a Németországban szereplő belső védővel, Ráki Zsomborral voltam egy szobában. Első nap egy nagyrészt technikai edzést tartott Szabados József szövetségi edző, másnap pedig már egyértelműen a taktikán volt a hangsúly: a pontrúgások és a 16-oson belüli védekezés került előtérbe. Ezeken az edzéseken már úgy álltunk fel, ahogy kezdtünk az első mérkőzésen, így nem lepett meg, hogy enyém volt a bal oldali védő szerepe a Radenciben megtartott találkozón.
Ezt a meccset 2–0-ra elveszítettük, te pedig 85 percet voltál a pályán.
Nagyon mély volt a pálya a szlovéniai mérkőzésen, ez meghatározó volt. Nekem a támadásokhoz is sikerült hozzátennem, kétszer is a megindulásom után alakítottunk ki nagy lehetőséget. Egyszer én lőhettem, azt blokkolta a védő, a másiknál pedig az ötöshöz bejuttatott labdámat átvette a támadónk, ám mellé ment a lövés – ebben a talaj is szerepet játszott. Ettől függetlenül a támadójátékunk nem volt az igazi, hiányzott a kreativitás.
Hogyan alakult ezt követően a program?
Első körben csapatként kaptunk visszajelzést az első meccsről. Ebből a pozitív a védekezésbeli taktika betartása volt, ugyanis ezekből nem kaptunk gólt, a negatív pedig a küzdőszellemet illette. Akik többet játszottak – köztük én is –, azoknak regenerációs edzés szerepelt a programban. Majd jött a csütörtök déli találkozó. Ezen az első félidőben a szlovének B kerettel álltak fel, el is húztunk 5–1-re. A szünetben aztán teljes sort cserélt ellenfelünk – ezért volt a II. félidő teljesen kiélezett, nem is született gól. Én a 71. percben álltam be, ezúttal a három támadóközéppályás közül a bal oldali voltam. Eljutottam egy lövésig: balról befelé cseleztem, jobbal pedig 16 méterről lőttem, sajnos a kapus védeni tudott. A stáb gratulált a csapatnak, dicsérték a hozzáállást, és számomra is úgy tűnt, hogy csapatként jobban néztünk ki.
Milyen feladat áll legközelebb az U16-os válogatott előtt?
Október végén játszunk majd Luxemburg ellen két mérkőzést – addig azért dolgozom, hogy ismét rajta legyek a meghívottak listáján.
