A Pécsi MFC ellen győzött az Illés Akadémia U17.
Illés Akadémia U17 – Pécsi MFC U17 2–1 (2–0)
Illés Aka. U17: Rapali – Harkály, Hányi D., Ferencz-Tapaszi (Szabó B., 46.) – Víg-Tamás, Hideg, Sánta (Bosnyák, 67.), Papp Á. – Mihály – Balla (Dinnyés, 90+4.), Kiss-Szécsényi (Bock, 81.). Vezetőedző: Körhöcz György.
Gólszerző: Víg-Tamás (18., 1–0), Balla (73., 2–0)
Nincsenek jó emlékeink az őszről: kétszer is utazni voltunk kénytelenek Pécsre és pontatlanul tértünk haza. Ezért is szerettünk volna visszavágni a piros-feketéknek!
Az első félidőben két nagy lehetősége volt a pécsieknek, mindkétszer a mi hibánkból kerültek helyzetbe, ám Rapali Zsombor bravúrt bemutatva megóvta hálónkat. Ami ezen az oldalon kimaradt, az a másikon bement: a 18. percben Víg-Tamás Csanád nagy góljával kerültünk előnybe! Sőt, Balla Patrik révén megduplázhattuk volna a különbséget, ám kimaradt a ziccer. Ezt követően kicsit leült a játék, inkább a mezőnyben zajlott, így 1–0-s előnnyel mentünk szünetre.
Jól jöttünk ki a térfélcsere után: Mihály Dani veszélyes szabadrúgásánál nem sok hiányzott a gólhoz. A jobb felső sarok felé tartó labda a felső kapufa alsó lapjáról a gólvonalra, onnan pedig kifelé pattant. Egy szép akció végén a visszagurított labdát Sánta Richárd lőtte meg jó erővel, ám nagyot védett a pécsi kapus. A 73. percben már 2–0-t mutatott az eredményjelző! Balla Patrik nullszögből jobbról a kapus bal keze alatt lőtt a kapuba. Nem sokkal később Bosnyák Botond cselezte be magát a 16-oson belülre, lövése a felső kapufáról jött vissza – nem volt „hazai” ma a kapufa. Nem tudtuk lezárni a meccset, ráadásul a hajrában egy buta 11-est is összehoztunk, így 2–1-re feljött a PMFC. A hátralévő percek izgalmasra sikerült, de a lélekjelenlétünk rendben volt, és igazán nagyot Rapali Zsombornak sem kellett védenie, így 2–1-re győztünk!
A győzelmet az U17-es csapatunk tagjának, Róka Benjáminnak ajánljuk: vele vagyunk, vele együtt harcolunk!
Ez a csapat egységként működik. Egy emberként. Megvan bennünk az ész, az erő, az akarat. De most a szívünk egy kicsit a testünkön kívül dobog. Minden nap gondolunk Benire, és úgy szeretnénk küzdeni, hogy felérjünk hozzá, és érezze, hogy mellette vagyunk. Jó lenne együtt harcolni a pályán, de most az a dolgunk, hogy megalkuvás nélkül menjünk neki mindennek, ami szembe jön velünk. Mert ha testben nem is lehetünk egész a csapat, itt vagyunk egymásnak! Siess vissza
– mondta a vezetőedző, Körhöcz György.
