Az Illés Akadémia Gimnáziumának meghívására érkezett hozzánk az extrém sportoló, Rakonczay Gábor.
Kétszer szólóban, egyszer párosban kenuzta át az Atlanti-óceánt. Négyszer vitorlással szelte át. Kétszer kelt át Grönlandon, illetve eljutott a Déli-sarkig. Kétszer futotta át kelet-nyugati irányban Magyarországot. Az ultrafutó-világbajnok Rakonczay Gábor volt a vendégünk.
Előadásában – ami inkább egyfajta élménybeszámoló volt – kitért az elmúlt két évtized expedíciós kalandjaira. A saját maga elé kitűzött célok megvalósítása egyben volt kaland és motiváció is volt számára. Az előre meghatározott célok során történhetnek – és történtek is – megváltozott helyzetek: az erre való reagálást segítette a gyors alkalmazkodó-képesség, így tudta a legtöbbet kihozni az adott szituációból. Mindeközben megmaradt a fókusz és a távlati cél is.
„Extrém sportoló” – ez egy fedőnév. Előbb evezősnek, majd vitorlásnak hívtak, aztán futónak, ezt követték a sarkvidéki projektek – ennek lett összefoglaló neve az extrém sportoló. Mindenem a sport – már kissrácként tájfutással kezdtem: heten voltunk testvérek, én vagyok a legnagyobb, így minden szülői kísérlet rajtam zajlott. Gyerekként a fő célom az volt, hogy felnőtt legyek. Ezt az időszakot sporttal „vészeltem át”. A sportba energiát, munkát és időt befektetsz, ebből tudsz később eredményt kiszedni – mindig annyit, amennyit beletettél az elején. A fejlődés ezen a gondolkodási modellen alapszik. Áteveztük az óceánt. Nem volt nagy dolog: csak csinálni kellett. Nincsen benne semmi misztikum. Minden mögött egy dolog áll: piszok sok munka. Ehhez a tehetség nem elég, az önmagában nem igazán számít. Az embernek kellenek a kihívások: ez kreativitást és csapatmunkát generál, a problémák és annak megoldása segít a fejlődéshez.
– mesélt az Illés Akadémia Gimnáziuma és Kollégiuma diákjainak.
Már 130 éve, hogy átevezték és átkajakozták az óceánt, de senki nem kelt át még rajta kenuval. Kenuval, ami a legősibb emberi szerkezet a hajózásra. Megpróbálkoztak vele, de nem voltak sikeresek. Aztán jött Rakonczay Gábor és a Fa Nándor által épített hajóval 77 nap alatt átkenuzta az óceánt – ezzel a világ összes országának híradójába bekerült.
Még általános iskolás volt, amikor tanára feltette a nagy kérdést:
Mi leszel, ha nagy leszel?
– amire jött a Rakonczay Gábor számára teljesen természetes válasz:
Óceánátkelő
A tanárnő szeme kikerekedett és azt mondta, hogy ilyen nem létezik, úgyhogy mondjon Gábor másikat!
Oké, akkor elmegyek a Déli-sarkra
– érkezett a válasz csípőből.
Mindezek után be is hívták Gábor szüleit az iskolába, hogy elbeszélgessenek arról, miket is mond ez a gyerek…
Aztán eltelt néhány év és egyetemi csoporttársával saját maguk tervezték és építették meg a hajójukat – és 51 nap alatt átevezték az óceánt. Kétóránként cserélgették egymást éjjel-nappal – ez (is) világrekord lett. A hajó formatervezési díjat kapott, Gáborék bekerültek a Guiness Rekordok Könyvébe – ez az USA-ban annyira menő volt, hogy az „Év kalandja” díját is megkapták.
A kajakozás és kenuzás után jött a futás: maraton egyébként már 13 évesen futott – teljesen illegálisan… A sokadik maratonja után találkozott egy ultrafutóval – ő inspirálta arra, hogy lefussa az Ultra Balatont. Ezt követően vágyott az Antartktiszra, azért, hogy elérje a Déli-sarkot. Az erre való felkészülés elemeként felfutott a 4807 méter magas Mount Blancra – de nem hegymászóként, hanem „nulláról”.
Ember nem mászta még meg nulláról, mert az lehetetlen
– mondták többen is.
Nem is kellett több motiváció ennél! Úgyhogy ő megkereste a legközelebbi tengerpartot, az volt a „nulla” és nekiállt a Mount Blanc meghódításának. A két pont között a távolság 400 km volt… Aztán átfutotta Magyarországot, ami 700 km, három éve pedig az Olaszországban megrendezett ultrafutó-világbajnokságon 848 km-mel nyert.
Ez viszonylag sok. De még mindig csak egy szám. Ez az a szám, ami az én fejemben benne volt, az edzőm fejében benne volt és az edzések által összerakott keringési rendszeremben. Ebben rengeteg évnyi munka foglaltatik. A világ azért fejlődik, mert sokak a komfortzónájukon kívül vállalnak feladatokat. Tudással és munkával – ebben zseniális a sport – mi írjuk meg a határokat. Ha valamit nagyon jól csinálsz, az nagyon nagy figyelmet generál. Nem azért kell csinálni, hogy rád figyeljenek – ha jól csinálod, akkor is fognak rád figyelni
– foglalta össze Rakonczay Gábor.
Felhívta a figyelmet a döntéshozatali képességre: minden nap, minden héten egy picit változtatni, egy picit többet tanulni, többet edzeni – ebben a korban ez még óriási lökést adhat a későbbiekhez.
Gábor sokoldalú ember, aki nem csak a sportban, hanem személyiségében is kiemelkedő – hiszen egy-egy expedíció megtervezése óriási szervezőmunkát igényel. Ezt a sokoldalúságot szerette volna kiemelni – és átadni a hallgatóságnak, ami sikerült is.
Az előadást követően Halmai Gábor, az Illés Sport Alapítvány kuratóriumi elnöke; Illés Béla alapító akadémiaigazgató; Tóth Miklós operatív igazgató és Papp Péter, az Illés Akadémia Gimnáziumának és Kollégiumának igazgatója adott át egy dedikált arany színű mezt a kiváló sportembernek!
