A játék valamennyi szegmensében sokat léptek előre Tóth Zsolt U12-es tanítványai.
A vezetőedzővel analizáltuk a 2022/2023-as szezont.
Az U12 nagy ugrás minden korosztálynak, hiszen korábban soha nem látott méretű pályán és létszámban kell futballozniuk a gyerekeknek. A két 16-os között, a pálya teljes szélességében, 9:9 játékban kellett megmutatniuk a tudásukat. Legfontosabb célunk az volt, hogy elsősorban egyénileg fejlődjenek. A korábban megszerzett technikai tudást igazítani, pontosítani kellett a megnövekedett térhez. Fizikálisan fel kellett készíteni őket arra, hogy sokkal többet és dinamikusabban kell futniuk. Taktikailag tudniuk kellett, hogy milyen alapelvek szerint működnek együtt a csapatrészek: labdabirtoklásban, labdaszerzésben, a pozitív és a negatív átmenetekben. Fontos volt a pozitív, támogató környezet és a türelem, hiszen az új kihívásoknak csak úgy tudnak megfelelni az ennyi idős gyerekek, ha ilyen típusú tanulási környezetet alakítunk ki. Ebből a stábom minden tagja maximálisan kivette a részét, amit ezúton is nagyon köszönök nekik.
Mit sikerült az előzetes tervekből megvalósítani?
A korosztály rengeteget lépett előre az előbb említett szegmensekben, annak ellenére, hogy a kezdet bizony nem volt könnyű. A gyerekek maximálisan magukévá tették az Illés Akadémia filozófiáját, amely a középső szekcióba tartozó korosztályokat illeti. Már az ősz második felében is, aztán tavasszal különösen élmény volt nézni a megalkuvást nem tűrő, bátor, agresszív, gólratörő játékukat. Mindez komoly visszaigazolása volt annak a 11 hónap alatt elvégzett munkának, amelyet a korosztállyal töltöttem.
Milyennek értékeled a szezont?
Az U12-13-as bajnokságban nincs tabella, amit én kimondottan jó döntésnek tartok, hiszen így valóban a képzésen van a hangsúly, nem pedig azon, hogy ki hányadik helyen áll. Szoktam volt mondani a gyerekeknek: senkit nem fog érdekelni, hogy amikor – remélhetőleg minél többen – profi szerződést kapnak, a korábbi években a különböző korosztályos bajnokságokban hányadik helyen végeztetek, hanem az lesz a kulcs, hogy tudnak vagy sem nyomás alatt futballozni! Természetesen minden mérkőzést meg szerettünk volna nyerni, de az eredmény nem előzhette meg a képzés fontosságát. Mindez csak az ABC-ben fordulat elő. Komolyra fordítva a szót: nekem nagyon pozitív, hogy a bajnoki mérkőzéseken komoly dominanciát tudtunk bemutatni olyan csapatok elleni is mint a ZTE, az ETO és a MOL Fehérvár! Természetesen volt, hogy mi kerültünk ki győztesen a párharcokból, de volt, hogy az ETO és a Vidi.
Miben fejlődtek a legtöbbet a gyerekek egyénileg, illetve csapat szintjén?
Egyénileg komoly fejlődésen mentek át a gyerekek, különösen azok, akik télen kerültek hozzánk. Megtanultak nyomás alatt futballozni és a pályán lényeges tájékozódóképességben is komoly fejlődésen mentek át, hiszen folyamatosan járt a fejük már a labda átvétele előtt, amelynek segítségével lépéselőnybe tudtak kerülni ellenfeleikkel szemben. Fizikálisan sokat fejlődtek az alap-, valamint a gyorsasági állóképesség tekintetében, valamint robbanékonyságban is. Hála a heti rendszerességgel végzett törzserő gyakorlatoknak a párharcaik jelentős részét is sikerrel vívták meg. Külön öröm számomra, hogy az egyéni védekezésben is sokat léptünk előre. Csapatszinten elsajátították a labdabirtoklás, labdaszerzés és a két átmenet alapelveit, amelyeket a mérkőzéseken nagyon szépen be is mutattak. Nagy pozitívum nekem, hogy jól felismerhető, domináns stílusunk volt a játék négy fázisában.
Voltak olyan meccsek, amelyekkel maximálisan elégedettek voltál?
A tavasszal több kiemelkedő mérkőzésünk is volt. Ide sorolom a hazai pályán a ZTE elleni 5–1-es, illetve a Mol Fehérvár elleni 5–2-es győzelmünket, valamint az ETO otthonában aratott 5–1-es diadalunkat! Ezeken a találkozókon az eredmény mellett a játékunk is olyan domináns volt, amelyet egy edző minden esetben látni szeretne, annak ellenére, hogy tudjuk ez bizony nem minden találkozón lesz így! Ide kívánkozik még a nyárindító torna, amelyet az Illés Akadémián rendeztek meg. Az egy dolog, hogy roppant erős mezőnyben sikerült a 3. helyen végeznünk, viszont mindezt olyan minőségi futballal értük el, amely komoly fegyvertény volt és erős visszaigazolása annak a munkának, amelyet evvel a korosztállyal elvégeztünk. Végezetül köszönöm a családom és a szülők támogatását és türelmét; a gyerekek hozzáállását, tanulás iránti vágyát. Kiváló stábbal dolgozhattam együtt, ami a minőségi munka alapja volt. Nagyon sajnálom, hogy sem a korosztállyal, sem a stáb szakembereinek egy részével nem folytathatom a közös együttműködésünket. Külön köszönöm Takács Csaba pre-akadémiai szekcióvezető segítségét, valamint a stábom, Hujber Gábor asszisztens edző, Schmidt Gábor kapusedző és Molnár Szarka Dorisz erőnléti edző munkáját.
