Az Illés Akadémia U17-es játékosát választották a felsőlövői (Oberschützen) gimnázium legjobbjának.
Kovács László és Berning Adrián együttese, az Illés Akadémia U17 a tabella élén zárta az őszt. Remekül indult a bajnokság Tóth Ábel számára is. Sajnos azonban egy sérülés közbeszólt.
A tétmérkőzések az U19-esek között kezdődtek számunkra, és egy idegenbeli 0–0-val rajtoltunk. Bosszantott némelyest, hogy nem nyertünk, de azért büszke voltam, hogy az idősebbek között hátul le tudtuk húzni a rolót. Aztán az U17-es kiírás első két találkozóját megnyertük, és mindkétszer góllal tudtam segíteni a csapatomat. Már a harmadik fordulóra készültünk, amikor a bajnoki előtti utolsó edzésen megsérült a bokaszalagom. A felépülésem hét hetet vett igénybe.
A rehabilitáció mellett az iskolai elfoglaltságok is sokasodtak.
Igen, így van. Ausztriában, az oberschützeni Bundesrealgymnasiumba járok. Természetesen az oktatás nyelve a német. Sporttagozatos vagyok, így külön öröm számomra, hogy novemberben a legjobbnak választottak.
A felsőbb osztályok, azaz a 11-12-13. osztályosok közül te, mint tizenegyedikes lettél a legjobb. Ki és mi alapján döntött erről?
Egyrészt a tantestület azon része, akik a sportoktatásért felelnek, másrészt pedig a tanári kar. A sportolói és a tanulmányi teljesítmény alapján kaptam meg ezt a kitüntető címet. A hónap legkeményebben dolgozó sportolója címet egy valaki a 9-10. évfolyamból, egy valaki pedig a felsőbb osztályokból kapja meg. A meghatározás szerint a címet annak adják, aki mind az egyesületében, mind pedig az iskolai foglalkozások során a legjobb teljesítményt nyújtotta. Az edzésprodukció mellett figyelembe veszik a teljesítményorientáltságot, az életvitelt, az iskolai előmenetelt, az iskolatársakkal, tanárokkal és edzőkkel szembeni magatartást.
Ahogy visszatérhettél a többiek közé, a bajnokság lassan be is befejeződött, ám azért egy nagy sportélménnyel még gazdagodtál.
Az U19-es kupamérkőzésen kerettag lehettem, igaz, nem álltam be. Így is nagy élmény volt a zalaegerszegi találkozó, ahol átélhettem, milyen küzdésre van szükség egy nyugat-dunántúli derbin! Láttam, hogy Horváth András csapatában mennyire akarta mindenki ezt a sikert – ez pedig újabb motivációt jelent a karrierben, és inspirál az edzésmunkára, mert tudom, hogy mi is várhat már majd rám jövőre, a legidősebb utánpótlás-korosztályban!
