A korosztályos bajnokság Észak-nyugati csoportjában szereplő leány U14-es csapatunk – öt, sorozatban megnyert mérkőzés után – vereséget szenvedett Győrben.
ETO FC Győr U14 – Illés Akadémia-Viktória U14 4–0 (1–0, 1–0, 2–0)
Illés Aka.-Viktória U14: Anderle M. – Sági F., Imre A., Alasz H., Licskai L., Derényi A., Imre B., Szélessy H., Első H. Cserék: Giczi L., Bihari P., Bihari Cs. Kovács L., Harmath R. Edző: Luki András
A győri mérkőzés első harmadában nagyon jól játszottak akadémistáink! Többet birtokolták a labdát, kombinatívan, kreatívan futballoztak – egyetlen valamivel maradtak adósak, a góllövéssel. Nem volt szerencsénk, mert – bár a játék képéből ez egyáltalán nem következett – az ETO előnyt szerzett, Horváth Anna lövése beesett a kapunkba.
Az első harmadot követő szünetben már cserékre is sor került, az előzetesen megbeszéltek szerint az edzői stáb igyekezett ellensúlyozni azt, hogy a korosztály játékosai több fronton versenyezve, illetve a héten a regionális válogatott összetartásán is szerepelve, az utóbbi időben jelentős terhelést kaptak.
Nem volt szerencsénk, az idő is egyre rosszabb lett, az eső előbb csak esett, a harmadik harmadra már szakadt. Ez sem kedvezett a futballozni akaró lányoknak: a kétségtelenül jó csapatot alkotó győriek a második harmadban egy, a játékminőség szempontjából szinte értékelhetetlen utolsó harmadban pedig két gólt lőttek.
November eleje óta tartó, szép győzelmi sorozatunk szakadt meg, de nem akarok ezzel foglalkozni, mert ahogy többször is elmondtam, egyrészt nem egy-egy mérkőzés eredményét, hanem a képzést helyezzük fókuszba, másrészt a több fronton küzdő korosztály szereplését egységben érdemes nézni. Bő kerettel jöttünk Győrbe, sokan kaptak játéklehetőséget – ez számít, nem az, hogy hány gólt lőttünk. A szakmai vezetés és a stáb azt beszélte meg, próbáljuk csökkenteni a terhelést, a kulcsemberek játsszanak kevesebbet. Ezt a lányoknak is elmondtuk, megértették – egészen addig, amíg pályára nem léptek. Utána már olyanok voltak, mint a karámból kitörni akaró kiscsikók, mentek ahogy csak bírtak. Persze, ez számomra valahol öröm is, a vereség ellenére ez a találkozó is bizonyította, hogy a kislányaim imádnak focizni és nagyszerű közösséget alkotnak
– értékelt Luki András.