A napokban ünnepelte 24. születésnapját Jancsó András, aki annak idején bajnoki címet nyert akadémiánk U16-os csapatával, később pedig ezüstérmes lett az U17-es együttesünkkel. Az univerzális középpályás ma már a Haladás NB II-es gárdájának meghatározó játékosa.
Nem volt túlságosan nagy ünneplés a születésnapomon, de a legszűkebb családi körrel azért egy koccintásra összejöttünk. Az az igazság, hogy folyamatosan kapjuk a szakmai stábtól az elvégzendő feladatokat, amiket lelkiismeretesen meg is csináljuk. A csütörtöki és a vasárnapi napokon van lehetőség pihenni, ám mivel a születésnapom szerdára esett, edzenem is kellett. Erre amúgy magamtól is megvan az igényem.
Milyen feladatokat tudsz elvégezni ebben a minden kétséget kizáróan rendkívüli helyzetben?
A koronavírus-járvány miatt elrendelt szünet kezdetén sikerült alaposan bevásárolnunk sporteszközökből. Szobabiciklitől kezdve súlyzókig bezárólag nagyon sok mindent beszereztünk. Így tudok erőnléti és stabilizációs gyakorlatokat is végezni. Persze a labda is gyakran előkerül. Futni pedig a Csónakázó-tó, illetve a Perint-patak partján szoktam.
Alig múlt 17 éves, amikor az NB II-ben bemutatkozhatott a Rohonci úton a Szigetszentmiklós ellen
Mennyire várod már a folytatást?
Nagyon jó lenne, ha már eldőlne, hogy mi lesz, mert ez a bizonytalanság igen frusztráló tud lenni. Ettől függetlenül maximálisan megértem, hogy a bajnokság felfüggesztése egy szükséges lépés volt, mivel az egészségnél, a biztonságnál nincs fontosabb dolog. Nekünk amúgy a lehető legrosszabbkor jött a szünet, mivel nagyon jó formában voltunk. Mátyus Jánosnál mindenki beállt a sorba és tette a dolgát. Szerintem akár még a középmezőny is összejöhetett volna, vagy akár össze is jöhet, ha lesz folytatás.
Annak idején az Illés Akadémián a bajnoki cím és az ezüstérem is összejött. Az U16-os csapattal az első, míg az U17-essel a második helyen végeztetek az I. osztályú korosztályos bajnokságban.
Így van, hatalmas élmény volt mind a kettő. A pályafutásom legnagyobb sikerei közé tartoznak. Úgy vélem, hogy az 1992-es korosztályt követően a miénk, azaz az 1996-os is kiemelkedően jó volt. Nem csak az Illés Akadémiát nézve, hanem országos szinten is.
Mi volt a siker záloga?
Nagyon tehetséges játékosok dolgozhattak egy remek szakmai stáb irányítása alatt. Nem véletlen, hogy a korosztályos válogatottakba is nagyon sokan bekerültek közülünk. A közösségünk ereje is nagy szerepet játszott a sikerekben. Baráti volt a viszony a csapaton belül, bár én „bejárós” voltam, így a kollégiumi élet vidámságaiból kimaradtam. Viszont ezt édesanyám házikosztja kompenzálta. A mai napig szinte mindenkivel tartom a kapcsolatot. Hegedűs Janival, Rácz Barnival, Tóth Martinnal is találkoztam, illetve beszéltem az elmúlt napokban.
Általában jó helyen van Andrisnál a labda…
Most viszont már a Haladás felnőtt csapatában rúgod a bőrt. Miként emlékszel az első NB I-es meccsedre, ami 2014 július 26-án volt, még pedig az Újpest elleni hazai vereség alkalmával?
Nagyon egyszerű a válaszom: sehogy! Olyan extázisba kerültem, amikor a találkozó 69. percében Iszlai Bence helyére beküldött Artner Tamás, hogy szinte semmire sem emlékszem. Állítólag volt egy párharcom az akkor már Újpesten futballozó szombathelyi Nagy Gabival, de az is teljesen kiesett. Persze így is egy álom teljesült azzal, hogy bemutatkozhattam az NB I-ben. Nem sokkal később a Pécs ellen már kezdőként léphettem pályára, az a derbi sokkal jobban megmaradt bennem.
Az NB I-ben való bemutatkozást megelőző pillanat. Iszlai le, Jancsó be
Mennyire maradnak benned azok a meccsek, melyeket a ma óriási népszerűségnek örvendő esportban, azon belül is a FIFA-ban vívtok?
Nagyon szeretem ezt a virtuális játékot, de manapság nem sok lehetőség van rá, mert ez úgy az igazi, ha a srácokkal egy helyen összejövünk és együtt játszunk. Persze a szüleimnél is van erre mód, de most inkább a ház körül segítek nekik. Az igazi azonban természetesen az lenne, ha a valós világban, a pályán futballozhatnánk ismét!
[alert icon=”” type=”general” ]
Jancsó András 1996. április 22-én született Szombathelyen. A Lurkóban kezdett futballozni, majd két évet a Haladásban játszott – itt már az U13-as I. osztályban győztes meccset vívott Zalaegerszegen, amikor is 3–2-re nyertek a zöld-fehérek a ZTE ellen. Az Illés Akadémián, első szezonjában az U15-ös bajnokságban mind a 30 találkozón pályára lépett. 15 éves múlt, amikor már bemutatkozhatott az U17-esek között (rögtön góllal), 16 pedig az U19-ben történő debütálásakor. A felnőttek között az NB II-ben szereplő Haladás II.-ben játszott 2013. május 25-én, majd párhuzamosan szerepelt az U21-es akadémiai csapatban és az illésesekre épülő NB III-as Haladás II.-ben.
2014. július 26-án lépett pályára először az NB I-ben: a Rohonci úton az Újpest ellen. Tagja volt az U18-as, az U19-es és az U21-es magyar válogatottnak is. A 2014/2015-ös kiírásban 10-szer szerepelt a Haladásban, majd egy évre az NB II-es Soproni VSE-hez került, ahol végigjátszotta a bajnokságot. Visszakerült Szombathelyre, azonban egy találkozó után a több játéklehetőség érdekében a szintén NB I-es Gyirmót labdarúgója lett kölcsönben. Három hónap alatt 11 meccset játszott, majd innen is visszarendelte a Haladás. Második meccsen a Ferencváros ellen szerezte meg első NB I-es találatát, amit azóta még kettő követett (a Diósgyőr és a Paks ellen). Az első osztályban eddig 56 találkozón lépett pályára, míg az NB II-ben 49-szer. Univerzális játékos: a védelemben, a középpályán és a csatársorban is kapott már szerepet. A 2019/2020-as kiírásban Kazincbarcikán szerzett győztes gólt, míg a Magyar Kupában a Budapest Honvéd ellen talált be.
[/alert]
