Egykori akadémistánk a Pécsi MFC csapatával látogat majd bajnoki mérkőzésen Szombathelyre. Tihanyi Olivér ellenfélként érkezik, de még véletlenül sem ellenségként.
Szó szerint minden pillanatára emlékszem annak a meccsnek, melyen a Haladás mezében a Ferencváros ellen bemutatkoztam az NB I-ben. A megsérülő Gaál Bálint helyett szálltam be a derbi 38. percében. Ugyan 3–0-ra kikaptunk a nagyon erős Fraditól, ám így is óriási élmény volt számomra az a találkozó.
Most viszont nem a Haladás szerelésében szerepelsz majd NB II-es derbin Szombathelyen, hanem a Pécs színeiben lépsz pályára.
Nagy volt a boldogság a városban és a klubon belül is, amiért feljutottunk a másodosztályba. Úgy érzem, hogy ebből, valamint a Magyar Kupa-menetelésünkből is ki tudtam venni a részem. Természetesen nagyon készülök a Hali ellen, de nem ellenségként, hanem ellenfélként várom a két összecsapást. Minden tiszteletem a vasiaké, de majd jó lenne legyőzni őket.
Tihanyi-csel a Hertha-védők között
Mennyire követted figyelemmel a szombathelyi gárda előző szezonban nyújtott teljesítményét?
A szüleim most is a vasi megyeszékhelyen élnek, így édesapámtól mindig naprakész információkat kapok. Örültem, hogy a csapat bennmaradt az NB II-ben. Most is szurkolni fogok nekik, de csak a Pécs után. Nagyon bízom abban, hogy kiesési gondunk nekünk sem lesz és folyamatosan előre tekinthetünk.
Annak idején az Illés Akadémia korosztályos csapataival sem hátra, hanem előre tekintettetek. Az 1996-os korosztály tagjaként bajnoki címet is nyertél az U16-ban.
Arra is nagyon jól emlékszem. Az utolsó meccsünket Siófokon játszottuk és utána óriási volt az öröm. Remek társaim voltak, akik közül sokan most az élvonalban rúgják a labdát.
Az 1996-os korosztály
Kikkel tartod közülük a kapcsolatot?
Abból a korosztályból szinte mindenkivel. Nem azt mondom, hogy napi szinten, de nagyon gyakran beszélgetünk egymással. Itt Pécsett pedig Grabant Bence most is a csapattársam.
Ha minden igaz, akkor annak idején ő is az Illés Akadémiáról került be a Haladás NB I-es csapatába.
Ez így van. Nem véletlen, hogy így történt, ugyanis az Akadémián hihetetlenül profi közeg vett körül bennünket. A masszőrtől kezdve az edzőkig mindenki azért dolgozott, hogy töretlenül fejlődhessünk. Én is az ott eltöltött időnek, az ott elvégzett munkának köszönhetem, hogy bemutatkozhattam az élvonalban. Ezért pedig örök időkre hálás maradok a szombathelyi utánpótlásképző centrum valamennyi dolgozójának.
[alert icon=”” type=”general” ]
Tihanyi Olivér Szombathelyen született 1996. december 17-én és a Lurkóban kezdett el futballozni. Az U13-as korosztályban a Haladásban szerepelt, nem is akárhogyan: 25 bajnoki találkozón 37 gólt szerzett. Az Illés Akadémia csapatában 2009. augusztus 10-én mutatkozott be az U14-esek között. Többnyire csereként játszott, de így is 7 gól fűződik a hozzá, az elsőt 2010. március 26-án a Pápa ellen lőtte. Tizennégy és fél évesen lehetőséget kapott az U17-eseknél, ráadásul rögtön góllal tette le a névjegyét. A 2011/2012-es bajnokságban az U16-osok között 19 meccsen 12 gólt láthatunk a neve mellett, egy évre rá az U17-eseknél 29/7-es mutatóval büszkélkedhetett. A 2013/2014-es évadban az NB III-ban – immáron Haladás-mezben – öt, az U21-es bajnokságban kettő, az U18-asoknál nyolc gól volt a mérlege. A 2014/2015-ös kiírásban már a „nagyoknál” is bemutatkozhatott: nem sokkal a 18. születésnapja előtt a Pécsi MFC elleni Ligakupameccsen szerepelt. Többször is meghívót kapott a korosztályos válogatottaktól. Aztán 2015. április 18-án a Ferencváros ellen első NB I-es meccsén léphetett pályára, amit még megismételhetett Haladás-mezben az MTK ellen is. Ezek után elkerült Szombathelyről: egy évet az NB II-es Sopronban szerepelt, majd 2016 és 2018 között játszott Cegléden, Kisvárdán, Szentlőrincen és Balassagyarmaton is. A befejezett nyilvánított 2019/2020-as szezonban Pécsett játszott: a Magyar Kupában az ő góljával ejtették ki az NB I-es Kisvárdát, míg a bajnokságban 16 találkozón 4 gólt lőtt.
[/alert]
