Az Illés Akadémia leány U15-ös korosztályának játékát minden egyes alkalommal élmény volt nézni. A felszabadult, vagány, kreatív futball végül „ezüstérmet hozott a konyhára”. A remekül sikerült szezonra Ferencsik Evelinnel, az együttes vezetőedzőjével tekintettünk vissza.
Nem mondanám, hogy könnyű dolgunk volt a szezon előtt, hiszen tulajdonképpen egy komplett csapatot kellett építenünk. Nagyon kevesen maradtak a korosztályban azok közül a lányok közül, akik korábban az U15-ös együttest alkották. Szerencsére a lányok maximálisan partnerek voltak mindenben, az edzéslátogatottsági mutatóink is nagyon jók voltak. Az, hogy ennyi időt voltunk együtt, minden tekintetben nagyon sokat segített. Úgy gondolom, maximálisan megérdemeljük azt, hogy ezüstérem kerül a nyakunkba, alaposan megdolgoztunk érte. Ami miatt egy minimális hiányérzetem lehet, az talán az, hogy a szezon során elért öt döntetlenből legalább három olyan mérkőzés volt, amelyeken nekünk állt a zászló. Emiatt természetesen semmiképpen sem fogom elmarasztalni a lányokat, sőt, mi több, tényleg csak a dicséret illeti őket. A szezonban kiemelkedőt nyújtottunk, rengeteget fejlődtünk, több játékosunk pedig alapembernek számít az U14-es régióválogatottban, ami szintén rendkívül beszédes. No, meg az is, hogy 17 góllal a legkevesebbet kaptunk, 74 rúgott találatunk pedig a második legtöbb volt a mezőnyben. Itt is szeretnék köszönetet mondani a stábomnak. A pályán, valamint azon kívül is óriási csapatmunka volt ez az egész bajnokság, hogy létre tudjunk hozni egy olyan közösséget, egységet, ami kialakult. Ennek szerves részét képezik a szülők is, akiknek szintén nagy hálával tartozunk, hiszen nagyon sok esetben ők hozzák-viszik a gyerekeket, buzdítanak bennünket – legyen szó idegenbeli mérkőzésekről is –, és rendkívüli áldozatokat hoznak. Egyéni és csapatszinten is nagyot léptünk előre, és ami még mindenképp pozitívum, hogy végig stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt hozni. Még a felsőházban is, ahol tényleg mindegyik mérkőzés komoly rangadó volt és amely találkozók minden tekintetben a fejlődésünket szolgálták. Azt is szeretném kiemelni, hogy ezek a fiatal lányok azt is pontosan tudták, hogy mikor kell az egyéni kvalitásaikat egy picit háttérbe szorítani a csapat érdekében, s mikor kell előrelépniük és hátukra venni az együttest. Többek között ezért is tudtunk mindig nagyon összezárni, csapatként működni, ami a mutatott játékunkon túl az egyik kulcsa volt annak, hogy most arról beszélhettünk, hogy második helyen fejeztük be a bajnokságot
– zárta gondolatait Ferencsik Evelin.
