Beszélgetőpartnerünk volt az Illés Akadémia három növendéke: Sipos-Kiss Virág, Palatin Dorka és Szilágyi Lilla is az U17-es leányválogatottban szerepeltek.
Olaszországban játszott az U17-es leányválogatott. Makrai László szövetségi edző öt játékos részére is meghívót küldött Szombathelyre, azonban sérülés és betegség miatt Lakatos Panna és Heiszter Hanna nem utazhattak Pisába, így akadémiánkat a kapus Szilágyi Lilla és a két mezőnyjátékos, Palatin Dorka és Sipos-Kiss Virág képviselte.
Telkiből a repülőtérre, majd onnan Pisába érkeztünk. Az első megbeszélést négy edzés követett, aztán következett az első meccs, egy újabb tréning, majd a második találkozó. Ezután városnézés várt ránk, majd indultunk is haza. Egy Telkihez hasonló helyen szálltunk meg, az egyik olasz olimpiai edzőközpontban – Palatin Dorkával voltunk egy szobában. Az első összecsapás előtti napon tudtam meg, hogy kezdeni fogok. A találkozó rendkívül kemény volt, nagyrészt a védekezésre fordítottuk az energiáinkat. Figyeltünk a távolságokra, a tolódásra, szerintem ez jól is sikerült, ezt erősítették meg a stáb tagjai is. Némi összeszokatlanság érződött, főleg támadásban, de a meccs maga jó iramú és magas színvonalú volt. Az első félidő végére kialakult a 2–1-es végeredmény. Regeneráltunk és taktikai jellegű edzésen vettünk részt a két mérkőzés között. Úgy érzem, a második meccs kiegyenlítetten zajlott, egy figyelmetlenség miatt kaptunk gólt, majd duplázták meg előnyüket az olaszok. Óriási eső zúdult a pályára, villámlott is: az időjárási körülmények miatt félbe is szakította a játékvezető a meccset, aztán amikor visszaértünk, akkor először vízilabdában kellett jeleskednünk… Viszont mi lendületbe jöttünk, beszorítottuk az ellenfelünket, nagyon komoly iramot diktáltunk. Először még védett a kapusuk, egy 20 méteres lövésemet is szögletre tudott menteni. Aztán szépítettünk, majd egy szöglet után én a hosszúra érkeztem, egy lepattanó labdából nem tudott felszabadítani az olasz védő, én pedig a sarokba passzoltam, így 2–2-vel zártunk. Az edzők elégedettek voltak, többet kaptak vissza tőlünk, mint amire számítottak, így dicsérettel a tarsolyunkban jöttünk haza. Pisában megnéztük a ferde tornyot, volt szabadidőnk is, pizzáztunk is egy jót természetesen
– nyilatkozta Sipos-Kiss Virág.
Ugyancsak mindkét meccsen szerepelt Palatin Dorka, aki mindkétszer a kezdőcsapat tagja volt.
Elképesztően jó volt ez az olaszországi időszak! Szép helyen voltunk, a szálláshely körül nagy erdő volt, a futball mellett a kosárlabda, a tenisz és a torna sportágak versenyzőinek is remek edzőtáborhelyszínül szolgálhat. Nehéz volt az első meccs, komoly fizikummal bírnak az olaszok és technikailag is topon vannak. Fel tudtuk venni velük a versenyt: 4–2–3–1-es felállásban Sipivel mi voltunk a két védekező típusú játékos a középpályán. Ők 4–3–3-ban játszottak. Úgy érzem, ők számítottak arra, hogy ilyen komoly ellenfelük leszünk – bőven volt lehetőségünk nekünk is a gólszerzésre, ikszesnek éreztem az első felvonást. Hengerezés, mobilizálás, a kondiban prevenció következett, majd átmozgatás és a taktikai feladatokból leginkább a tolódás és pontrúgás szerepelt a találkozók közötti edzés programjában. Makrai László szövetségi edző elmondta nekem a véleményét a játékomról és előrevetítette, hogy Sipivel egy-egy félidőt fogunk szerepelni a második összecsapáson. Azonban a meccs képe mást mutatott, így 80 percet voltam a pályán és ebből bő 25-öt Sipivel együtt lehettünk ott! Nagyon jó érzés volt ennyit pályán lenni címeres mezben! Amikor a város felé mentünk, elsőre nem gondolta volna az ember, hogy milyen gyönyörű a belváros! Elképesztő volt a ferde torony és a dóm, a pici utcák és a széles terek! Nemcsak a mérkőzések jelentettek komoly élményt, hanem a nevezetességek meglátogatása is
– mesélte Palatin Dorka.
Első hivatalos mérkőzésén szerepelt a magyar utánpótlás-válogatottban Szilágyi Lilla. Az Illés Akadémia kapusa az olaszok elleni második találkozón esett át a tűzkeresztségen.
Az egész bő egy hetes programot – ahogy anno a finnországi túrát is – remek lehetőségnek tartottam és így is álltam bele a közös munkába. Még egy kapusedző, még egy stílus, még néhány edzés – ezek pedig mind-mind fontos tényezők a karrierem építése során! A szobatársam az MTK-s védő, Monok Anna volt – még nagyon fiatal korunkból ismerjük egymást. Kívülről az első találkozó izgalmas és rendkívül gyors volt – felvettük velük a tempót, mentalitásban mindkét együttes magas szintet képviselt. Az edzéseken gyakorolt elemek visszaköszöntek. Nem lehetett tudni, szerephez fogok-e jutni, hiszen meccs közben rendkívül ritka a kapuscsere. Aztán a kapusedzővel elmentem bemelegíteni – ám mindeközben a villámlás miatt félbeszakadt a találkozó. Esett az eső a későbbiekben is, így álltam be a 60. percben. Nem izgultam – egyébként sem szoktam! Néhány közbeavatkozásra volt szükség az én részemről. Egy hosszú indításnál kellett figyelnem és a megugró olasz lány elől elrúgnom a labdát, illetve kétszer a büntetőterületen belül szedtem össze a játékszert. Jól zárt a védelem, kisebb feladataim voltak, de bravúrt bemutatnom tulajdonképpen nem kellett. 0–2-nél óriási erőket mozgattunk meg a gólért és az egyenlítésért – és ezt sikerült is megvalósítanunk! Nagyon tetszett a város, valódi turistaközpont Pisa. Megállított bennünket egy turista, mert ő is pirosban volt, akárcsak mi, és kért egy közös képet, azaz nemcsak a helyiek, hanem az ide látogatók is nagyon kedvesek! Boldog és büszke vagyok, hogy eljött az a pillanat, amikor címeres mezben képviselhettem Magyarországot! A továbbiakban is azért fogok dolgozni, hogy minél több lehetőséget kaphassak a jövőben
– nyilatkozta Szilágyi Lilla.
