Az Illés Akadémia növendéke Szaúd-Arábia, Törökország és Olaszország ellen is pályára lépett.
Immáron 45. alkalommal rendezte meg a Magyar Labdarúgó-szövetség a Telki Kupát. Az Illés Akadémia növendékei közül Ládonyi Bálintot és Zsuppán Kornélt hívta meg Horváth Dávid szövetségi edző. Beszélgetőpartnerünk volt Ládonyi Bálint, aki a 22 fős keretben a három találkozó mindegyikén szerepelt, összesen 138 percet töltve az erős nemzetközi mezőnyben.
Egyrészt boldogság, másrészt bizonyítási vágy volt bennem, amikor megkaptam az értesítést: én is tagja vagyok az U17-es válogatott keretének. Ezúttal háromágyas szobába kerültem, mondhatnám viccesen azt is, hogy két külön világ mellé, hiszen Angyal Adrián és Ördög Gergő voltak a csapattársaim. Adrián középpályás, Gergő szélső, én pedig védőként jöttem számításba. A ráhangoló edzések után hétfőtől szerdáig labdatartó játék, pontrúgások, beadások-érkezések és taktika szerepelt a tréningek programjában. Külön foglalkoztunk az ellenfelekkel, átvettük azt is, hogy milyen játékrendszerben futballoznak.
Az első fordulóban kezdőként számolt veled a szövetségi edző.
Szaúd-Arábia ellen bal oldali védőként szerepeltem, négy hátvéddel álltunk fel. Bevallom, meg kellett szoknom a tempót, igyekeztem precíz lenni, amikor a szituáció azt kívánta meg, akkor a biztonságot választottam. Erről szólt az első félidő. Ki kellett ismernem a közvetlen ellenfelemet, aki magas, kiváló felépítésű, rendkívül gyors és kifejezetten technikás jobb oldali szélső volt – a párharcokban sikerült felülkerekednem. Ahogy tudtam, a támadásokhoz is hozzátettem, a 39. percben az én bedobásomat követően szereztük meg a vezetést. A védőjétől ellépő Élő Csongort játszottam meg, innen indult az akció, aminek végén Orji Dávid góljával megszereztük a vezetést. A szünet után még inkább bátrabban mertem játszani, persze közben figyelve arra is, hogy a védekezésben kapott feladataimat maradéktalanul ellássam. Egy hajrábeli góllal 2–0-ra nyertünk.
Jött a második kör, az ellenfél Törökország volt.
Hamar kétgólos előnybe került ellenfelünk az első negyedórában. Úgy éreztem, mintha felnőttek lettek volna, ennek ellenére nagy kár a bekapott gólokért. A szünetben álltam be: ezúttal – hátrányban – kevésbé volt kötött a posztom, kérte is Horváth Dávid, hogy induljak meg a labdákkal. Sokkal stabilabban játszottunk ebben a játékrészben, voltak is helyzeteink, ám ezeket nem tudtuk értékesíteni. Egy szabadrúgás után a hosszúra átívelt labdánál sikerült megvernem a védőmet, de ahogy meglökött a levegőben, a fejest nem tudtam igazán irányítani, így mellé ment a labda. Maradt a 2–0 a félholdasoknak.
A harmadik forduló előtt még három válogatottnak is volt esélye a tornagyőzelemre.
Meglátásom szerint az olaszok játszották a legszebb futballt. Ennek ellenére ezúttal is partiban volt, tényleg kiegyenlített meccset tudtunk le velük. Ők jutottak előnyhöz, ám bő félóra alatt egyenlítettünk. A II. félidőben ide és oda is eldőlhetett volna a találkozó. Az olaszok találtak be, ráadásul sikerült gólra gólt rúgniuk, így bő negyedórával a vége előtt 3–1-re elhúztak. Ekkor álltam be, közelebb kerülni azonban nem tudtunk, így a torna harmadik helyén zártunk.
Hogyan összegeznéd ezt a néhány napot?
Horváth Dávid szövetségi edző azt mondta, hogy egyrészt jól érezte magát velünk, másrészt sok pozitívumot látott, ugyanis sokat visszaadtunk abból, amit ő kért. Nagyon jó tapasztalatszerzés volt ez a négynemzetes torna: bőven van fejlődnivaló, látni azt is, hogy nemzetközi összehasonlításban mely területen hol tartok én is és a válogatott is.
