A 2024-es év második felét elemezte a vezetőedző, Sátori Barnabás.
A kiemelt utánpótlás-küzdelemsorozatok közül az U14-eseké „zárt bajnokság”, azaz itt a tíz, államilag elismert akadémia együttesei csapnak össze. Ez az első lépcsőfok az egészpályás futballban: itt már teljes területen, 10 mezőnyjátékossal és 1 kapussal játszanak a csapatok. A magunk mögött hagyott időszakról beszélgettünk a vezetőedzővel, Sátori Barnabással.
A felkészülés mindig izgalmas terület. Hogyan alakult ez az időszak?
Hét új játékos érkezett különböző klubokból – fontos volt az ő megismerésük, és az, hogy ők is megismerjenek bennünket, az akadémiai környeztet és megtanulják, mit képviselünk, mi az a játékstílus és kezdeményező játékfelfogás, ami az Illés Akadémiára jellemző. A fő cél a játék négy fázisában alkalmazott alapelvek elsajátítása volt – ezt szerettük volna viszontlátni. A remek csapatszellem kialakításában óriási segítségünkre voltak a nyári nemzetközi felkészülési mérkőzések.
Nyolcadik helyen állunk a bajnokság. Miképpen tekintesz vissza a tétmérkőzésekre?
Az U14-es bajnokságban – az ETO kivételével – ismeretlenek voltak az ellenfelek, nem tudtuk, milyen játékerőt is képviselnek. A fókuszban a 8+1-ből a 10+1-be való átlépés, a csapatjátékon belüli játékhelyzetek tanulása volt – az edzésen megtanultakat akartuk a mérkőzésre kivinni. Két részre osztanám magát a bajnokságot: az első 8 meccs az ismerkedéssel telt, majd ezt követően lehetett bizonyos konzekvenciákat levonni. Kiderült, hogy a csapatok többsége fizikálisan erősebb – magasabbak és nagyobb tömegűek a gyerekeik –, ezért még inkább az akadémiánk karakterisztikájába illő labdabirtoklási játékfelfogást kell előtérbe helyezni. Még többet kell, hogy nálunk legyen a labda, annak érdekében, hogy irányíthassuk a játékot. Többször is látszott, hogy amikor egy-egy adok-kapokba belementünk, abban fizikálisan alulmaradtunk. A DVSC elleni találkozótól kezdve nagy javulást láttam, hiszen a dobogóért küzdő DVTK és Puskás Akadémia ellen is komoly volt a fölényünk az első félidőben. Ezt még nem tudjuk 60-80 percig fenntartani, ezt szeretnénk tavasszal minél inkább kitolni.
Melyik mérkőzések azok, amelyekre szívesen emlékszel vissza?
A legpozitívabb élmények közé tartozik a Puskás Akadémia elleni, idegenbeli első félidő: játékminőségünk és a Lengyel Ágoston gólja is élményszámba ment! Utóbbi előtt másfél percig birtokoltuk a labdát, hátulról építettük fel a támadást, amiben volt labdatartás, forgatás, előkészítés és pontos beadást követően klasszis egyéni felismerés és kivitelezés. Összességében mindegyik mérkőzésre szívesen emlékszem, mert mindig ragaszkodtunk a saját játékfelfogásunkhoz, nem alkalmazkodtunk egyik ellenfélhez sem. Még ha voltak gyengébbre sikerült mérkőzéseink is, ezek után mindig pozitív volt a gyerekek mentális reakciója. Tudtunk tanulni a hibáinkból, ami egyben a fejlődés kulcsa.
