Papp Máté két, Nyári Olivér egy találkozón lépett pályára Albánia ellen.
A magyar U16-os válogatott Albániában szerepelt felkészülési találkozókon. A korosztály első Eb-selejtező mérkőzéséig ugyan még több mint fél év hátra van, de hamar el fog telni ez a néhány hónap, ezért a játékosoknak minden lehetőséget meg kell ragadniuk a bizonyításra, hiszen a következő időszak teljesítménye alapján alakul ki az a szűkebb keret, amellyel a csapat nekivág majd a tétmérkőzéseknek. Az Illés Akadémiáról ketten: Nyári Olivér és Papp Máté kaptak meghívót ezúttal. A fiúkkal beszélgettünk.
A tiranai második találkozón kezdőként lépett pályára Nyári Olivér. A ballábas védőt Szabados József szövetségi edző a balhátvéd pozíciójába állította.
Kapásból edzéssel indítottuk az edzőtábort: többen kisebb sérüléssel bajlódtak, így a terhelés szempontjából osztottak szét bennünket. A passzgyakorlaton volt a hangsúlyon, majd hétfőn taktikai jellegű edzéssel folytattuk a munkát. Elrepültünk Tiranába, ám csak este 11 óra körül érkeztünk meg, másnap pedig fél 3-kor volt az első meccs. Én ezúttal az angol Blackburnben szereplő Milkovics Mártonnal voltam egy szobában. Szerdán is edzés volt számunkra és a kevesebbet játszók számára, aztán a második találkozón kezdőként kaptam szerepet. Bevallom: viszonylag régen futballoztam balhátvédként. 4–3–3-as felállásban játszottunk, feladatom volt a jobb oldali védő fellépéseit megakadályozni, tenni mindezt sok előremozgással. Valamint – ami alapvetően pedig mindig megvan nálam –: védekezésben legyek kemény és agresszív. Támadásban a stáb higgadt megoldásokat és a passzsávokra való figyelést kérte tőlem. Meglátásom szerint sikerült megoldanom a rám bízottakat! A találkozó végül 2–2-es döntetlennel zárult. Ebben a pár napban folyamatos volt a munka, mindez párosult sok utazással – fárasztó volt, ám így is élveztem ezt az időszakot
– tekintett vissza a válogatottnál töltött időre Nyári Olivér.
Az első meccsen – amelyet 2–0-ra megnyertünk – végig a pályán volt Papp Máté, míg a másodikon a szünet után érkezett a játéktérre.
A vasárnapi edzés után már kialakult, mi is lehet az első meccsen a kezdőcsapat: kisjátékokat is gyakoroltunk, aztán regeneráció szerepelt a programban. A hétfői taktikai edzés után – a fókusz a letámadáson volt – utaztunk. A pécsi Tóth Miklós volt a szobatársam. A meccsnap délelőttjén mobilizáció következett, aztán buszoztunk a pályára, ugyanott játszottunk, ahol tavaly is. A találkozóba bele kellett rázódnunk, ám negyedóra után miénk volt a kontroll, sok támadásunk volt, akár három gólt is szerezhettünk volna. Volt egy fejesem egy szöglet után, amit a hazaiak belső védője a gólvonalról tudott menteni. Az albánok előtt kisebb lehetőségek adódtak. A II. félidőben még inkább átvettük az irányítást, alig volt náluk a labda. Az első találat előtt két embert is kicseleztem, a beadásom után pedig Varga Zsolt érkezett és lőtt a hálóba, ezzel szereztük meg a vezetést. Az albánok el is fáradtak, hamar meg is szereztük büntetőből a másodikat és meg is nyertük a meccset. Másnap két részre oszlott a csapat: mi, akik játszottunk, regeneráltunk és a kondiban voltunk, a hangsúly a hengerezésen és a nyújtáson volt, jégkád is színesítette a délutánt. Csütörtökön jött a következő összecsapás: a kezdőcsapatot 10 helyen változtatta meg a szövetségi edző. A hazaiak előnybe kerültek az első félidőben, a szünetben aztán én is beálltam. Sikerült egyenlíteni, aztán nyomtunk, ám egy kontrából megint náluk volt a vezetést. Újra nekiduráltuk magunkat, kiharcoltam egy szabadrúgást – ebből pedig egyenlíteni tudtunk. Pozitívan zártuk ezt a két meccset, sokan megmutathatták, mire is képesek
– vélekedett a tiranai túráról Papp Máté.
A fiúk legközelebb március első vasárnapjától találkozhatnak ismét a válogatott társakkal: akkor majd Ausztriába utazik a társaság.
