Nyári Olivér és Papp Máté Finnországban képviselték Magyarországot.
Az Illés Akadémiára befutott meghívó alapján Nyári Olivér és Papp Máté készülhettek az U16-os Development tornára: a magyar válogatott Finnországba utazott. A hazatérésüket követően beszélgettünk a fiúkkal.
Telkiben találkoztunk, ahol a felmérések után volt egy védekezésre koncentráló edzés, majd másnap egy fizikálisabb tréning következett, aztán utaztunk Helsinkibe. Onnan másfél óra buszút után értük el a hotelt és a pályát – ezek egymás mellett voltak egy komplexum területén. Az MTK-ban szereplő center, Kiss Norbert volt a szobatársam. Már a meccsre való felkészülés jegyében szólt az első kinti edzés: a házigazdák ellen én kezdőként szerepeltem. El kell ismerni: jobbak voltak a finnek, mint mi, később a görögök ellen hatot rúgtak. Nekünk ezen a meccsen nem ment jól a játék, összességében egy nálunk erősebb csapattól kaptunk ki 2–0-ra. Nekem regeneráció szerepelt a programban és jött a görögök elleni összecsapás, ahol a 70. percben álltam be, 2–1-re kikaptunk. Egy kompenzáló tréning következett, aztán Helsinkiben voltunk várost nézni, 3 órát töltöttünk el a fővárosban, majd jött az újabb foglalkozás, felkészülve az ukránok elleni találkozóra. Nagyon pörgős volt az első félidő, három gól is esett az első negyedórában: voltak még lehetőségeink, nekem voltak beadásaim, egyszer egy jó cselem, ami után kaptunk kecsegtető helyről egy szabadrúgást is. Nyomtunk, de nem sikerült egyenlíteni, így 2–1-es vereséget szenvedtünk. Csapatszinten kaptunk visszajelzést a stábtól, eszerint teljesítettük azt, amit kértek tőlünk, de technikai téren és a támadásokban – különösen a befejezésekben – jobban oda kell tenni magunkat
– mondta Papp Máté, aki tehát mindhárom mérkőzésen bizonyíthatott.
A Telkibe való megérkezést követően elfoglaltuk a szobáinkat és rögtön mérések voltak soron. Az itt eltöltött rövid időszak alatt taktikai és technikai gyakorlatok voltak előtérben és repültünk Helsinkibe. Innen busszal értük el a sportkomplexumot, ami egy tavas terület szomszédságában terül el, nekem kifejezetten tetszett maga a vidék. A kispesti középpályással, Bogdán Martinnal voltam egy szobában. Már az első találkozó előtt észrevettem, hogy a stáb minden egyes ellenfélre külön figyelmet szentel, a rájuk szabott taktikával készültünk a finnek, a görögök és az ukránok ellen, ami bizony meg is lepte mindegyik ellenfelünket. Sajnos azonban a befejezések nem jöttek össze egyik találkozón sem, ennek ittuk meg a levét. A finnek tűntek a legjobbnak a négy csapat közül. Ellenük bal belső védőként szerepeltem: a visszajelzések alapján nagyon jó teljesítményt nyújtottam. Az ukránok ellen végigjátszottam ugyanezen a poszton. Volt több nagy mentésem, illetve azt kérte tőlem a stáb, hogy ha tudjuk, építsük hátulról a játékot, ha pedig nem, mert olyan jellegű a nyomás rajtunk, akkor keresztlabdákkal operáljak – ezekből jó néhány extrán sikerült, amikből voltak komoly gólszerzési lehetőségeink. Nekem nagyon tetszett az is, hogy az edzők kihangsúlyozták: kérdezzünk bátran és beszéljünk róla, ne érjen bennünket semmilyen váratlan helyzet a mérkőzéseken. Emellett hangsúlyos volt a regeneráció a torna mindegyik napján. A görög és az ukrán meccs között voltunk Helsinkiben, nagyot sétáltunk és 1,5 órás szabadprogramunk is volt. Nem tipikus vakációs úti cél Finnország, így örülök annak, hogy a válogatottal eljutottam Helsinkibe és környékére – nem csak a tapasztalatszerzés miatt mondom, hogy abszolút pozitív élményekkel térhettem haza
– mesélte Nyári Olivér a finnországi tornáról.
