Beszélgetőpartnerünk volt Bíró Bence, a csapat vezetőedzője.
Az Illés Akadémia leány U14-es csapata a Regionális háromnegyedpályás bajnokság északnyugati csoportjában szerepelt a 2025/2026-os küzdelemsorozat őszén. Kilenc csapat nevezett a kiírásba, nyolcan indultak el. A szombathelyi zöld-fehérek háromszor nyertek (itthon a Sopron ellen, idegenben Nagykanizsán és Ajkán), egy döntetlent játszottak (a Győrladamérral – ez volt a bajnokság egyetlen ikszes meccse) és háromszor szenvedtek vereséget (Pápán és Zalaegerszegen, valamint itthon az ETO-tól). Húsz gólt szereztünk, 17-et kaptunk: a legeredményesebb 7 góllal Molnáros Emma, őt 3 találattal Sinkó Dóra követi. A Bíró Bence vezette csapat őszi szerepléséről a vezetőedzővel beszélgettünk.
Mivel voltál elégedett és mit kell még fejleszteni?
Szokták mondani, hogy az utánpótlás-labdarúgás egyéni sport. Ezt a gondolatot mi talán egy kicsit túl komolyan vettük. Sajnos a létszám miatt többségében egyéni képzés jellegű edzéseket tudtam csak tartani. Az a pár lány, aki rendszeresen megjelent, szépen is fejlődik. Viszont ahhoz, hogy összetettebb dolgokkal is tisztában legyenek a gyerekek, nagyobb edzéslétszámra lenne szükség. Ennek érdekében van már néhány ötletem, viszont fontos lenne, hogy akik csak heti 1-1 alkalommal jöttek, azok rendszeresítsék a megjelenést. Úgy tűnik ez a korosztályunk az átmenet a hobbi és a komolyabb sporttevékenység között. Ez számomra küzdelem, de bízom benne, hogy megtérül a belefektetett energia.
Mi volt emlékezetes ezen az őszön?
Ha kicsit a meccsek mögé nézünk, akkor jellemzően sokat variáltam. Ennek két oka van: egyrészről szeretném megtalálni mindenki számára a megfelelő csapatban betöltött szerepet. Másrészről pedig (egyelőre) nem vagyunk képesek olyan átmenetekre, hogy tudjuk dominálni a meccseket, így az ellenfél erősségeinek az ellensúlyozására és gyengeségeinek a kihasználására törekedtünk. Egy zárójeles harmadik ok pedig, hogy ez által több játéktapasztalatot kaphatnak a gyerekek. Részben ennek az alkalmazkodásnak, részben pedig a lendületnek és egymás támogatásának köszönhetően sikerült papíron erősebb ellenfelet is legyőzni. Ellenben voltak olyan meccseink is, ahol nem sikerült megmutatni azt, amire képesek vagyunk. Ez a hullámzás valamelyest korosztályos sajátosság, de szeretném, hogy a mértéke az ebben a félévben mutatottnál kisebb legyen.
Miképpen értékeled szakmai szemmel az elmúlt félévet?
Röviden mondhatjuk, hogy a várakozásoknál egy kicsit jobban sikerült. Volt olyan meccsünk, ahol több szerencsénk is lehetett volna, de olyan is, ahol igazán mellénk állt Fortuna. De egy teljes kör után mondhatom, hogy reális az, ahol vagyunk. Ha kicsit hosszabban akarom kifejteni, akkor kezdjük ott, hogy nem szabad szem elől téveszteni a célokat. Amikor belevágtunk ebbe az új projektbe, akkor tudtuk, hogy rendkívül különböző előképzettséggel és elhivatottsággal rendelkező lányokat kell összerántani. Az első hetek nagyjából ezzel teltek. Találni egy közös nevezőt abban a tekintetben, hogy ki mennyire erőlteti meg magát, illetve én mit várok el ilyen téren. Tehát mondhatom, hogy nagyon-nagyon az elejéről kezdtük. Szépen lassan kialakult egy 5-6 fős mag, akikre tudtok építeni. Rengeteg új dolgot kell behozni a gyerekeknek ebben a korosztályban, ami nem könnyít a feladaton. Többségük eddig lényegesen kisebb pályán játszott. Az átállás ebben technikailag és taktikailag sem könnyű, de a legnehezebb talán kondicionális szempontból. Ennek megfelelően fizikális felkészítésben is elindultunk. Gondolok itt preventív gyakorlatokra, mobilizáció, sportágspecifikus erősítések, mind-mind ebbe a kategóriába esnek és hol van még a gyorsaságfejlesztés… Szóval 10 edzés kéne egy héten és akkor is azt érezném, hogy lenne még mit csinálni. A hosszútávú cél, hogy minél többen tudjanak majd tényezők lenni az akadémiai korosztályokban, illetve, hogy az alapvető dolgokat (technikailag, taktikailag és kondicionálisan is) már tudják, mire felkerülnek.
Folytatás majd tavasszal: összességében hogyan láttad a magunk mögött hagyott hónapokat?
Szerintem egy jó időszak van mögöttünk. Minden kihívás ellenére jó ezzel a csapattal dolgozni. Sokat fejlődtünk már most is, viszont bőven van még hova. Ezt, és a játék örömét szem előtt tartva indulunk neki a következő időszaknak.
