Horváth András volt a beszélgetőpartnerünk, a téma az U19-esek ősze volt.
Az Illés Akadémia 2005-2006-os korosztálya – az U19-esek – a Kiemelt bajnokságban szerepeltek ezen az őszön. A vezetőedző, Horváth András tekintett vissza a magunk mögött hagyott időszakra.
Amikor júliusban eldőlt, hogy a vármegyei I. osztályban is szerepelni fog az U19-esekre épülő csapat, akkor világossá vált, hogy az U17-es és az U19-es korosztályainkból gyúrjuk össze a három keretet. Így gyakorlatilag egyéni célokat terveztünk a játékosoknak. Előfordult olyan forduló, ahol gyakorlatilag tisztán az U17-es korosztály szerepelt. Kétszer Kovács László kollégám, egyszer pedig Bánfalvi Zsolt szekcióvezető irányított ezeken a találkozókon. Nagyon sok információt szereztünk a fiatalabbakról.
Különbséget láthattunk – eredményességben – a hazai és az idegenbeli mérkőzés között.
A hazai mérkőzések nagyon jól sikerültek: eredményesen és helyenként kifejezetten jól, szemre tetszetősen játszottunk. Idegenben nem tudtuk ezt ilyen mértékben megvalósítani. Itt is odatették magukat a fiúk – akik lehetőséget kaptak, azok éltek is vele. Az idegenbeli vereségek alkalmából is megvoltak a lehetőségeink, ám ebben a félévben inkább itthon voltunk élesebbek a kapu előtt. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen a Szombathely táblától távol lévő meccseken mutatott játékkal sem.
Szerencsére sérülés vagy eltiltás miatt nem kellett különösebb variálni.
Egyénileg láttam komoly fejlődést többeknél. Közülük zömében az U19-esek között kezdtek, ám munkájuk alapján megérdemelték, hogy a felnőttek között is megmutathassák magukat és bizonyítottak ott is. Több fronton is helytálltak a keretem tagjai: hálás vagyok a stáb minden tagjának, hiszen a sérülések is elkerültek bennünket.
Szakmai szemmel mi volt a leginkább örömteli az őszben?
A nyugodt, egyáltalán nem kapkodó labdabirtoklást, valamint a tudatos védekezést. A látványos átmenetekből is sokat kaptam vissza! Nem volt egyszerű feladat ez az ősz, de hála istennek jól sikerült összességében.
