Ferencsik Evelin tekintett vissza legifjabb akadémiai leánykorosztályunk őszére.
Alaposan átalakult az Illés Akadémia leány U15 kerete a 2025/2026-os szezonra. A zöld-fehérek így is megnyerték az augusztusban megrendezett Savaria Nemzetközi Ifjúsági Tornát, maguk mögé utasítva az osztrák Austria Wient és a szlovén ZNK Radomlje együttesét. A bajnokságban aztán három döntetlen mellett hétszer kikapott a csapat, így a nyolcadik helyről várhatják a folytatást a lányok. A vezetőedzővel, Ferencsik Evelinnel beszélgettünk.
Hogyan alakult a felkészülési időszak?
A tavalyi csapatból a korosztályban mindössze hatan maradtak, ám közülük ketten: Karancsi Emma és Derényi Alíz a képességeik alapján az U17-esek között kezdték meg a bajnoki küzdelmeket. Nagyon jó döntésnek bizonyult mindez, hiszen remekül megállták a helyüket az idősebbek között! A felkészülés során nagyon az alapokból indultunk el, amihez kiváló segítséget jelentett több tényező is. Egyrészt ekkor délelőtt és délután is tartottam edzéseket, másrészt pedig nemzetközi edzőmeccsekkel mérhettük fel, hogy hol is tartunk. Aztán augusztusban a Savaria Tornán való részvétel és a győzelem óriási lökést adott a további munkához – utóbbin egy góllal tornát tudtunk nyerni, a védelmek domináltak mindhárom csapatnál: a miénk egyszer sem kapitulált!
A bajnoki szezon első tíz fordulója alapján úgy tűnik, hogy más céljaink lehetnek, mint a korábbi esztendőkben.
Igen, így van, más céljaink és más terveink vannak: ezúttal az alsóház jelenti a realitást, itt szeretnénk a legtöbbet kihozni magunkból. A bajnokság során szembesültünk azzal, hogy a budapesti és ahhoz közeli csapatok előttünk járnak, más játékerőt képviselnek.
Mi volt a legnagyobb pozitívum az elmúlt hónapokban?
Az Illés Akadémia az egyének fejlesztése a célunk. Örömmel fogadtuk, amikor hárman – a már említett Karancsi Emma és Derényi Alíz mellett Mogyoróssy Zora – is meghívót kaptak az U15-ös leányválogatottba! A bajnokságban a hullámzó teljesítményünk kapcsán kétes félidőket teljesítettünk, nem, vagy csak lassan vettük fel a ritmust. Bízom benne, hogy a hátralévő meccseken és a rájátszásban sikeresebbek tudunk lenni. Ami a tartásunkat mutatja: több mérkőzésen voltunk hátrányban és talpra tudtunk állni, ami a csapat erejét és kohézióját mutatja – ezt muszáj kiemelnem. Az ETO ellen 1–4-ről 5–4-re fordítottunk, igaz, 5–5 lett a vége, azaz tipikus utánpótlás-találkozót játszottunk, de mínusz háromról fordítani rendkívül ritka. Aztán a szezon végére egyre kevesebb gólt kaptunk, és a valószínűsíthető alsóházi tagok közül mi rúgtuk a legtöbb gólt. Én látom a lányok fejlődését, ami még eredménnyel nem társult, de el fog jönni ennek is a maga ideje.
