Belgiumi élményeiről mesélt Csanádi Kata Róza, Licskai Léna és Vasi Abigél.
Két mérkőzés erejéig Belgiumban vendégszerepelt a magyar U17-es válogatott. Makrai László szövetségi edző az Illés Akadémiára küldött meghívójában két mezőnyjátékost: Licskai Lénát és Csanádi Kata Rózát, illetve egy kapust: Vasi Abigélt kért ki. Az első találkozón 2–1-re, a másodikon 4–1-re nyertek a belgák. Visszatérésük után beszélgettünk a lányokkal.
Nagyon élveztem az újabb válogatott edzőtábort, Csanádi Kata Rózával voltam egy szobában. A Brüsszel mellett Tubize-ban léptünk pályára, itt van a belga válogatott központja, remek szállodában voltunk, az étterem is minden igényt kielégített. Általában külön kapusedzés volt a foglalkozások elején, aztán mi is beszálltunk a mezőnyjátékosokhoz. Nagyon változatos feladatokat kaptunk a kapusedzőktől, technikai jellegű is volt, valamint reflexfejlesztés is. Napi egy tréning volt a programban, délután pedig közös programjaink voltak. A meccsek előtt sétáltunk egy nagyot, egyik nap pedig elmentünk Brüsszelbe. A Fő téren sétáltunk, volt 1,5 óra szabadidőnk. Megnéztük a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyházat, illetve jártunk a magyar nagykövetségen. Találkoztunk a nagykövettel is: kedves fogadtatásban volt részünk: a hátsó udvarban fociztunk egy jót két kiskapura. Ami a belgák elleni meccseket illeti, keretben voltam, de nem álltam be. Jól küzdöttünk, a két meccs alapján jól összekovácsolódtunk
– mondta Vasi Abigél.
Az első összecsapáson játszott Csanádi Kata Róza, aki így emlékszik vissza a tubize-i kirándulásra.
Telkiben még az érkezésünk délutánján volt egy edzésünk, aztán másnap délelőtt még egy, ezt követően repültünk Belgiumba. Nagyon jó élmény volt – ez volt első repülőutam, de emiatt nem izgultam. Apróbb sérülésem volt, így nem edzhettem együtt a lányokkal: az első meccsen mégis játszottam, csereként álltam be a 6-os pozícióba. A mérkőzés talán legnehezebb időszaka volt ez számunkra, ám úgy érzem, hogy a rám osztott feladatot megoldottam. Sajnálatos módon előnyből kaptunk ki, pedig egészen jól működött a játékunk – a belgák szerint is szervezettek voltunk és jó meccset játszottunk a magasabban jegyzett ellenféllel szemben. Volt egy nem hivatalos büntetőpárbaj a mérkőzés után – értékesítettem is az én 11-esemet: a jobb alsóba rúgtam és meg is nyertük a párharcot. Tetszett Brüsszel is, szerintem nagyon jó kis közösséget alkotunk, igazán összeszoktunk a belgiumi túrán.
Mindkét találkozón szerepelt növendékeink közül Licskai Léna, az elsőn kezdett is.
Az újpesti balszélsővel, Perjési Lillával voltam egy szobában. A Telkiben eltöltött egy nap után már utaztunk is Brüsszelbe. A meccs előtti meetingen megtudtam, hogy játszani fogok, négyvédős rendszerben szerepeltem kezdőként, én voltam a balhátvéd. Végig is játszottam. A belgák elvileg a B csapatukkal álltak fel – inkább mi domináltunk. Nyernünk kellett volna, mi szabadrúgásból találtunk be. Az ellenfél találatainál mindkétszer középen kellett volna megállítani a játékost: egyszer egy kipattanóból, a másiknál pedig egyéni akció után született a bekapott gól. A stáb szerint jól játszottam, a védekezésre kellett összpontosítanom, amit ezek szerint meg is oldottam. A két meccs közötti városnézés szerepelt a programban: kifejezetten szép Brüsszel, nagyon sok ember sétált és nézelődött – persze találkoztunk magyarokkal is. A második találkozón a szünet után álltam be balhátvéd poszton. Érezhetően jobb brigáddal találkoztunk, nyomtak bennünket – ezen a meccsen rászolgáltak a győzelemre. A brüsszeli nagykövetségen rendkívül szívélyesen fogadtak bennünket – néhány órát töltöttünk el, megvendégeltek bennünket és megmutatták az épületet
– tekintett vissza Licskai Léna a válogatottban eltöltött időszakra.
