Elfogadta meghívásunkat az Európa-bajnoki ezüstérmes kalapácsvető!
Korábban a szombathelyi születésű, az Illés Akadémián is pallérozódó Schäfer András volt kollégiumunk vendége, szerda este pedig a futballrajongó kalapácsvető, Halász Bence tisztelt meg bennünket egy jó hangulatú beszélgetéssel. Az este kérdéseiből és az atléta válaszaiból válogattunk.
A közösségi médiát megmozgatta akciód: a müncheni multisport Európa-bajnokságon ezüstérmet nyertél, ezt követően pedig az egyik Bayern-legendához fordultál.
Atlétikában az a szokás, hogy a dobogós atléták nemzeti zászlójukat magukra terítve ünnepelnek. Három évvel ezelőtt – amikor megtudtam, hogy Münchenben lesz a verseny – kiterveltem, hogy ha sikeres leszek – azaz dobogós – akkor a magyar zászló után megmutattam a molinómat – akkor még nem is gondoltam, hogy ekkora hajcihő lesz belőle. Ezen azt kértem, hogy Thomas Müller – a Bayern München sztárja – adja nekem a mezét. Óriási felhajtás lett belőle. A verseny másnapján aztán rengeteg üzenetet kaptam – köztük Thomas Müllertől is.
Amikor az ember a csúcson van, akkor is szerénynek kell maradni – erről tett tanúbizonyságot Thomas Müller, aki vette a fáradtságot és elküldte a mezét. Miért éppen ő? Miért a kedvenced Thomas Müller?
Meglátásom szerint vele egybeforrt a Bayern München. Saját nevelésű játékos, hihetetlen küzdőképessége van, az Eb-n kívül mindent megnyert – az eredmények egyértelműen őt igazolják.
Mi egy kalapácsvető nagy vágya?
A dobogós helyezések mellett egy bizonyos határ, méghozzá a 80 méter! Már öt éve nagyon közel voltam hozzá, volt, hogy csak 10 cm hiányzott… üldöztem sokáig, és az idei világbajnokságon elértem, az Eb-n pedig meg is javítottam – míg előbbi „csak” ötödik helyet ért, utóbbi már ezüstérmet.
Mikor lehet megelőzni a lengyeleket, a sportág jelenlegi éllovasait?
Felkészülési időszakban hét-nyolc órát dolgozunk egy nap, hogy a két „Lewandowskit”, azaz a kalapácsvetés lengyeljeit, Fajdeket és Nowickit legyőzhessem. Egyiküket-másikukat már sikerült, de egyszere mindkettőjüket még nem. Azonban a kalapácsvetés, mint technikai-, erő-, és gyorsasági sport a később érők sportága: ők 33 évesek, én még csak 25 vagyok. Bízom abban, hogy az olimpiára való felkészülés úgy sikerül, hogy reális esélyeim legyenek ott is.
Hogyan tartod fönn a motivációdat?
A magyar atlétika legeredményesebb sportolója szeretnék lenni! Minden edzésen, minden versenyen erre gondolok. Persze van olyan mindkettőből, amikor nem a tervek szerint alakul az esemény… ilyenkor jön egyfajta düh vagy konokság, és kifejezetten figyelek arra, hogy ami korábban nem ment, azt kijavítsam! Az motivál, hogy én legyek a jobb! Én 14 évesen kerültem Szombathelyre – Kiskunhalason éltem – azaz hasonlóan az Illés Akadémia kollégistáihoz, én is elkerültem otthonról. De nekem is volt csapatom! Hiába egy egyéni csoport az enyém, mégiscsak együtt dolgoztunk a társaimmal rendszeresen.
A felsőoktatás sem maradt ki az életedből.
A tanulás a sport mellett nagyon fontos: bármikor jöhet egy sérülés, ami a pályafutást befolyásolhatja. Az edzőm – Németh Zsolt – mindig arra ösztönzött, hogy a tanulmányok rendben legyenek, ő bátorított többek között a jogosítvány megszerzésére is. Igyekeztem a sportot és a tanulást összehangolni: már csak a szakdolgozat leadása hiányzik a felsőfokú tanulmányaimból. A sportpályafutás befejezése után is el kell indulni a világban – erre is kell már gondolni.
Hogyan lehet a műtétek utáni helyzetekből kikeveredni testileg és mentálisan?
Elfogadással. Tavaly a combcsontokat megfúrták, mert teljesen elfogyott a porc. Féléves rehabilitációt javasoltak, amit az tokiói olimpia miatt megfeleztünk. Tizennegyedik lettem így, de csak 4 hónap felkészülés állt mögöttem. Szomorú voltam, de el kellett fogadnom, hogy ebben ekkor ennyi volt, a sérülés befolyásolta a felkészülést.
Egy atlétika-versenyen sok a zavarótényező, hiszen nektek 7-8 mp-es tevékenységet kell kivitelezni, közben azonban más számokban is zajlanak az események.
A dobás előtt és alatt abszolút fókuszált vagyok, de egyébként sokat beszélgetek az edzővel, masszőrrel – ez oldja a stresszt számomra, azaz igazi babonám nincsen. Profiként ezt ki kell zárni – mint focimeccsen a negatív bekiabálásokat –, magas mentális szinten kell lenni.
