Az Illés Akadémia játékosa két mérkőzésen is pályára lépett az U17-es magyar labdarúgó-válogatottban. Növendékünk bízik abban, hogy Szélesi Zoltán szövetségi edző a továbbiakban is bizalmat szavaz neki.
Egy napot töltött a 22 fős keret Telkiben, majd azt követően utaztunk a spanyolországi edzőtáborba. A szállásunk egy nagyon szép tengerparti helyen volt, nagyjából egyórányi autóútnyira Valenciától. Sem a hotelre, sem pedig a pályákra nem lehet egy rossz szavunk sem. Ráadásul az időjárás is jóval jobb volt, mint itthon. Átlagban 20 fokot mutatott a hőmérő.
Nem ez volt az első alkalom, hogy meghívást kaptál az U17-es válogatottba. Túl vagy már a beilleszkedés nehézségein?
Egyáltalán nem beszélhetünk nehézségekről, ugyanis mindenki nagyon jó fej volt. Klassz volt a hangulat, sokat viccelődtünk. Főként az étkezések alkalmával. A szabadidőben pedig sokat pingpongoztunk és dartsoztunk együtt. De amikor komoly dolgokról volt szó, valamennyien nagyon odafigyeltünk. Egyébként most a ferencvárosi Tóth Alex volt a szobatársam.
Komoly dolgokból most tényleg nem volt hiány, ugyanis kétszer is megmérkőztetek a szintén elitkörös svájci fiatalokkal.
Igen, ez így van. Az első meccsen kezdőként 45 percet töltöttem a pályán. Ez volt az első válogatott mérkőzésem, így picit izgultam is. Néha hibáztam, de szerintem bemutatkozásnak nem volt rossz. Ezt a derbit egyébként 5–2-re nyertük meg. Ezek után nagyon örültem annak, hogy a második összecsapáson is a kezdőbe jelölt a szövetségi edző, aki végig a pályán is tartott. Úgy vélem, hogy ezúttal sokkal jobban is teljesítettem. Mindent megtettem annak érdekében, hogy a csapatunk hasznára lehessek.
Az első magabiztos győzelem után a második meccs 2–2-re végződött a svájciakkal. Ez azt jelenti, hogy ennyire jók vagyunk?
Az az igazság, hogy az első összecsapáson ők is kísérleteztek, mivel 3–5–2-es felállásban játszottak. Ez annyira még nem ment nekik, így a második találkozóra visszaálltak az eredeti szisztémájukra és így már jóval nehezebb volt ellenük. Ettől függetlenül szerintem jól játszottunk mind a kétszer.
Mit szóltak a szüleid ahhoz, hogy bemutatkoztál a magyar U17-es válogatottban?
Nagyon örültek és folyamatosan biztatnak. Ők is úgy vélekednek, hogy ez egy óriási előrelépés volt a pályafutásomban. Természetesen sok sikert kívántak a folytatáshoz.
Milyen folytatásban bízol?
Reménykedem abban, hogy bekerülök majd a március végén Hollandiában szereplő elitkörös csapatba. Előtte azonban márciusban lesz még Telkiben egy két-három napig tartó összetartás. Nagyon jó lenne, ha ott lehetnék, mivel a tervek szerint a védekezés után most már a támadást is gyakorolnánk.
