A mieink gólgazdag összecsapáson 4–3-ra múlták felül a felcsútiakat az ősz utolsó idegenbeli túráján.
Puskás Akadémia U17 – Illés Akadémia-Viktória U17 3–4 (1–3)
Illés Aka.-Viktória U17: Vasi A. – Doncsecz A. (Harmath R., 61.), Kopfensteiner Sz., Lukács K., Licskai L. – Polovics D. (Kumánovich K., 79.), Márkus G., Sági F., Nagy Cs. – Csanádi K. (Balla F., 28.), Szilvási N. Vezetőedző: Biró Bence.
Gólszerzők: Polovics D. (9., 0–1; 31., 0–3), Csanádi K. (11., 0–2), Balla F. (78., 2–4)
Meglehetősen hideg, szeles időben kezdődött a találkozó, s mivel a mérkőzés előtt nem sikerült megnyernünk a pénzfeldobást, széllel szemben vártuk a kezdő sípszót. Az már az első perctől fogva érezhető volt, hogy minden tekintetben rendkívül agresszív, kellemetlen ellenféllel lesz dolgunk. A felcsútiak letámadtak minket, nyomást helyeztek ránk, ami egyrészt kényelmetlen volt, másrészt viszont lehetőséget biztosított számunkra, hogy mögéjük kerüljünk egy jó ritmusváltással, vagy akár kontrákat vezessünk. Ezek működtek is, gyorsan tudtunk átlendülni védekezésből támadásba, jó döntéseket hoztunk, aminek köszönhetően Polovics Dorina duplájával, valamint a később sajnos sérülést szenvedő Csanádi Kata Róza góljával 3–0-ra vezettünk bő félóra elteltével. Kata ápolása alatt viszonylag hosszú ideig tíz emberrel voltunk a pályán, ezt igyekezett is kihasználni a Puskás Akadémia, amely Kisnémet Erika jóvoltából szépített, így végül 3–1-es vezetéssel mehettünk pihenőre.
A folytatásban sem adta magát könnyen és nem tett le a pontszerzésről a hazai együttes, Érsek Eszter pedig az 55. percben véleményes, lesgyanús helyzet után egy gólra zárkóztatta fel a Puskás Akadémiát. Lüktető, helyzetekkel tarkított mérkőzést láthattak a kilátogatók, ahol szinte egy pillanatra sem volt megállás és felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Ha a múltkori, MTK elleni összecsapás után arról beszéltünk, hogy sajnos nem jöttünk ki jól a mérkőzés kulcsmomentumaiból, akkor most viszont azt kell mondjuk, a magunk javára fordítottuk ezeket. Bár 3–2-es vezetésünknél elmaradt egy adható büntető egy hazai szabálytalanságot követően, nem sokkal később Vasi Abigél nagyon fontos pillanatban védett ziccert, s ami felcsúti oldalon nem ment be, az nálunk igen: a 87. percben Balla Fanni növelte kétgólosra a különbséget (2–4). A hátralévő időben egy ugyancsak több szempontból is véleményes szituációban, szabadrúgás után betalált a Puskás Akadémia. Ez azonban már nem osztott, nem szorzott: csapatunk nagyon fontos, rendkívül értékes győzelemmel és három ponttal a tarsolyában térhet haza az őszi szezon utolsó idegenbeli erőfelmérőjéről.
Roppant nehéz dolgunk volt, de számítottunk rá, hogy nem adja könnyen a bőrét a Puskás Akadémia. Ami biztos, hogy nem sokszor találkozunk ekkora nyomással, mint ami most rajtunk volt. Annak viszont örülök, hogy előnyünkre tudtuk fordítani a nagy kockázatot vállaló letámadásukat. Amikor szép kombinatív játékkal kiszabadultunk, tudtuk támadni a mögöttük lévő nagy területet, jól tudtuk használni a széleket a gyors ritmusváltások során és el is tudtunk menni 3–0-ra. Izgalmas, nyílt, őszinte futballt hozó mérkőzést játszottunk. Nehézséget okozott, hogy ápolás miatt sokáig emberhátrányban játszottunk. Ebben az időszakban nagyon ránk tudott jönni az ellenfél és hitet adott nekik a folytatásra. A cserék új lendületet, frissességet adtak a csapatnak, ami szintén nagy pozitívum. Amit kissé hiányoltam, az az, hogy általánosan is kevés fizikai összecsapást vállaltunk, mintha féltenénk magunkat. Erről azért beszélni kell majd. Sajnos Csanádi Katát hamar, már a 28. percben le kellett cserélnem egy „láthatatlan” taposás következtében, de bízunk benne, hogy nem komoly a dolog és minél hamarabb visszatérhet közénk. Talán mondhatom, hogy ezúttal mi jöttünk ki jól a fordulópontokból, mert mindkét oldalon maradtak ki komolyabb helyzetek. Jó egyéni teljesítményekkel, de csapatként egységesen tudtunk megnyerni egy nehéz mérkőzést. Gratulálok a csapatnak
– fogalmazott a felcsúti kilencven percet követően Biró Bence vezetőedző.
