Görögországban húzott magára címeres mezt az Illés Akadémia játékosa, Polovics Dorina.
Az Európa-bajnoki selejtezőkre készülve, Görögországba utazott az U19-es leányválogatott. Az Illés Akadémia növendékei közül Polovics Dorina kapott meghívót Gajdóczi Tibor szövetségi edző csapatába.
Hogy telt az út?
Telkiben találkozott a válogatott keret – egy kondiedzés után mentünk a repülőtérre és repültünk is Athénba. Éjfél után értünk a szállodába, a szobatársam a korábbi Illéses, Csombor Luca volt.
Milyen időjárás fogadott bennetek?
Volt ilyen is, olyan is. Esős napunk is volt, míg a második meccsen már-már nyári meleg volt.
Hogyan alakult a program?
Az első görögországi edzés az érkezés másnapján volt, délelőtt 11-kor, azonban itt még nagyon érződött az utazás, fáradtak voltunk, így inkább taktikai jellegű tréninget tartott a stáb. Aztán a második foglalkozásra már sokkal jobban voltunk, gyors és pörgős lett ez az edzés. A meccs előtti napon megtudtuk, hogy kik alkotják a kezdőcsapatot, így én is tudtam, hogy a II. félidőre fogok pályára lépni.
Ez volt az első válogatottságod.
Igen, így elmondhatatlan érzés volt a Himnuszt hallgatni és ott állni együtt a csapattal – fantasztikus volt azt átélni, hogy ez nekünk szól és mi énekelhettük a pályán és a pálya szélén.
Miképpen zajlott a mérkőzés?
Kívülről is érezni lehetett, hogy nagyon intenzív az első félidő, láttam előre, hogy nem lehetett hibázni, mert mindent kihasználtak volna a görögök – ott kellett lenni fejben. A szünetben 1–0-s hátrányban voltunk. 4–2–3–1-es formációban játszottunk, a térfélcsere után enyém lett a 10-es pozíció. Már a padról is azt figyeltem, kire kell majd ügyelnem védekezésben, kit kell követnem, így magam gyűjtöttem be az információkat – az első félidőben látottakból akartam tanulni. Izgulásra tulajdonképpen nem is volt időm, nem lehetett megállni, azt éreztem, hogy pihenőre nincs lehetőség, és végig koncentrálni kell, de nem kapkodni. A II. félidő felénél jártunk, amikor egy szélre kitett labda és jó csel után a beadásnál nagyot hibáztak a görög belső védők, így egyenlíteni tudtunk. Ezek után is a pontos passzokra fókuszáltam és a védekezésre, de így is mi domináltunk, be kellett volna rúgni a helyzeteket, és inkább megérdemeltük volna a győzelmet – ezért is bosszantó, hogy egy pontrúgás után gólt kaptunk és végül 2–1-es vereséget szenvedtünk.
Volt-e szabadidőtök?
A találkozó után pihenőt kaptunk, másnap délután egy játékos, jókedvű, taktikai edzésen vettünk részt, ahol a labdakihozatalokat, a szélső támadásokat és a pontrúgásokat, főleg a szögleteket gyakoroltuk – hiszen utóbbiakból kaptuk a gólokat. Aztán jártunk Athénban – balszerencsénkre a Parthenónba már nem volt szabad belépő aznapra, így sétáltunk egy nagyot a belvárosban.
Milyen visszajelzést kaptál a stábtól?
Volt külön egyéni beszélgetés, ennek alkalmával kérdezték, hogy egy átlagos meccshez képest milyennek éreztem a válogatottban való szereplést? Elmondtam, hogy fizikálisan egyértelműen többet kellett beletenni a meccs, több futásra és gyorsabb gondolkodásra és reakcióra volt szükség – a stábtól egyébiránt pozitív visszajelzést kaptam.
