Az Illés Akadémia U13 egyre tudatosabban futballozott.
A 2011-es korosztályunk – négy fő 2012-essel együtt – az U13-as országos bajnokság Észak-nyugati csoportjában szerepelt. Itt még nem számolnak tabellát. A vezetőedző, Sátori Barnabás tekintett vissza az őszi szezonra.
Új korosztályt vettem át, nekem is meg kellett ismerkednem a srácokkal – persze nekik is velem. Ezúton is köszönöm Tóth Zsolt előző évi munkáját, ami rendkívül biztos alapot jelentett. A cél a csapatban gondolkodó egyének fejlesztése volt ezen az őszön, mindezt egy pozitív tanulási környezetben. Ennek megteremtése pedig azt jelentette, hogy a gyerekek jókedvvel szerepeltek az edzéseken. Hatékony volt a munkájuk, tudtak a srácok csapatban dolgozni. Nagy hangsúlyt fektettem az aktív ellenállással szembeni technikai kivitelezésekre, valamint a játékértésre: hogy mit, miért és hogyan csináljunk a pályán. Egyéni és csapatszinten is sokszor beszélgettünk a háttérről, szerettem volna azt elérni, hogy egy-egy játékhelyzetben – legyen szó labdásról vagy labda nélküliről – értsék, hogy mit csinálnak, és váljék mindez egy idő után tudatosan meghozott döntéshozatallá.
A meccsek túlnyomó részében a csapatunk tudott dominálni.
A legfőbb feladatként azt határoztam meg, hogy az akadémiai játékstílust és játékfelfogást, az alapelveket a játék négy fázisában teljességgel megismerjék és alkalmazzák a srácok. Domináns futballt vártam el, olyat, ami az agresszív labdaszerzésre és a gyors átmeneteken alapul. Ennek megvalósítása sokszor megtörtént. Nem a számszerű eredmény volt az elsődleges számomra, hanem a mutatott játék és annak a minősége. Ha jó a minőség, az hosszútávon számszerű eredményben is megmutatkozik. Ezért fordulhatott elő az, hogy egy vesztes találkozó után is kaptak dicséretet a srácok, vagy egy győztes meccs után nem voltam teljes mértékben elégedett. Összességében az eredményességben abban mutatkozott meg számomra, hogy honnan is indultunk el nyáron és hová érkeztünk meg a szezon végére. A folyamat felfelé ívelt, nekem igazából ez az eredmény.
