Beszélgetőpartnerünk volt az Illés Akadémia két U16-os válogatottja.
Az Illés Akadémia 2010-es korosztályából korábban Bock Bence, Ládonyi Bálint, Módly Samu és Zsuppán Kornél kapott válogatottba szóló meghívót – most, a svédek elleni párosmeccsre utóbbi mellett Ferencz-Tapaszi Áron került be Szalai László keretébe. A fiúkkal beszélgettünk a válogatottban történtekről.
Körhöcz György vezetőedzőtől tudtam meg, hogy meghívtak a Svédország elleni hazai párosmérkőzés keretébe – rendkívül boldog voltam és hívtam azonnal a szüleimet, hogy elújságoljam nekik. Anyukám sírt az örömtől, apu pedig nagyon büszke volt rám. A hozzám hasonlóan belső védőként szereplő, MTK-s Piróth Edvin volt a szobatársam: a Telkibe való érkezés után ebédeltünk, aztán egy jó hangulatú edzés következett, majd jégkád és jacuzzizás. Alapvetőn tetszettek a tréningek, abszolút változatosak voltak. A következő nap mérésekkel indult, aztán a foglalkozás a meccsre való felkészülésről szólt – én azok között voltam, akik szimulálták a svéd válogatottat. Az első találkozón nem szerepeltem: nagy küzdést láttam a pályán, mindent elkövettünk a győzelemért, csapatként alkottunk 1–0-s sikert. Másnap a szabadtéri fitnessparkban volt egy kis átmozgatás, illetve mivel én nem játszottam, nekem futás is következett. Délután curlingeztünk, kosaraztunk és lábtengóztunk három különböző csapatban – persze mindegyik játék futball-labdával zajlott. A második találkozó előtti edzésen személyes beszélgetésre hívott Szalai László és kérdezte, ha úgy alakul, akkor tudok-e jobb oldali védőként szerepelni? Azt válaszoltam: ha azt szeretné, hogy abban a pozícióban legyek, akkor ott fogok helyt állni. Elmondta azt is, hogy a II. félidőben fogok beállni. Aztán a második találkozó szünetét követően mentünk melegíteni, és a 68. percben álltunk be Zsuppival együtt. A megbeszéltek szerint jobb oldali védő posztra érkeztem – a szövetségi edző kérte, hogy tartsam meg a labdát és keressem előre a passzlehetőséget. Még csak néhány perce volt a pályán, amikor felugrottam fejelni, ám hátulról meglöktek – az oldalvonal mellett közvetlenül szabadrúgást kaptunk: a középre ívelt labdából pedig megszereztük a vezetést. Jöttek előre a svédek, úgyhogy inkább a védekezésen volt a hangsúly. Ők nem, de mi be tudtuk találni ismét, így 3–1-re győztünk. Laci bácsi a mérkőzés után elmondta, hogy az első megmozdulásom nem volt jó, ám ezt követően minden rendben volt, elégedett volt velem és gratulált a debütálásomhoz. Én pedig a szüleimnek vagyok nagyon hálás, hogy támogatnak nap mint nap – ez sokat számít nekem
– mesélte a válogatottban bemutatkozó Ferencz-Tapaszi Áron.
Sajnálatos módon megbetegedett a válogatottbeli szobatársam, így én egyedül voltam Telkiben. A felkészülési időszak egyértelműen a svédekre fókuszált, minden gyakorlat erről szólt. A foglalkozások mellett többször is voltunk a wellnessben, délutánonként a csendes pihenő alatt fejben is készülhettünk az összecsapásokra, míg különböző csapatépítő játékokkal a közösséget kovácsoltuk igazi egységgé. Az első mérkőzésen 1–0-s vezetésnél szálltam be: ebben a periódusban nagyon nyomtak bennünket a svédek. 4–4–2-es felállásban én voltam a jobb oldali támadó: amikor kijöttünk a szorításból, volt is egy helyzetem, ám végül nem tudtam ellőni a labdát. A két találkozó között a szakmai stáb adott visszajelzést és kérték, hogy tegyünk meg mindent a címeres mezért, adjunk bele mindent és nyerjünk másodjára is! Ezen alkalommal még az elsőnél is jobb volt az iram, többször is kontrákkal tudtunk operálni. Ezúttal bő 20 percet játszottunk, 1–1-nél álltunk be Áronnal együtt. A jobb szélen szerepeltem, ebben a periódusban három támadóval játszottunk. Nagyon hamar előnybe kerültünk, sőt, a hajrára fordulva még egyszer betaláltunk, így meglátásom szerint teljesen megérdemelten győztünk! A szakmai stáb azt mondta, hogy úgy szálltam be, ahogy kell és jó megoldásokkal segítettem a csapataot, amire büszke is vagyok
– tekintett vissza újabb két válogatottbeli szereplésére Zsuppán Kornél.
