Ősszel az alapcélkitűzést teljesítette Kovács László legénysége, tavasszal pedig a negyedik helyre jött előre a minden szempontból rengeteget fejlődő társaság.
A részletekről a vezetőedzőt kérdeztük.
Az őszi szezonra a cél egyértelműen az A-csoportba kerülés volt, amit a 8. helyezéssel teljesítettünk is. Emellett pedig kíváncsiak voltunk arra is, hogy a csapat szerkezete, ereje mit és hogyan bír el. Ezen belül a védekezés és a védekezésből való átmenet élvezte a prioritást. Talán ennek is köszönhető, hogy ősszel nagyon kevés gólt kaptunk, és erre tavasszal már építkezni is tudtunk. Én úgy gondolom, hogy a támadójáték szempontjából is fontos, ha időben és tudatosan szerzünk labdát, mert így több időnk lesz a támadásokra is.
Bizonyára ennek a jó alapnak is köszönhető, hogy a bajnokság második szakaszában kifejezetten nagy fejlődésen ment keresztül a csapat.
A jó szereplésnél nekünk (is) fontosabb, hogy olyan játékosokat tudjunk felfelé áramoltatni, akik az Illés Akadémiára jellemző stílusban futballoznak. Így például a védők játszanak bátran, vegyenek aktívan részt a labdakihozatalban. Akikben pedig az előre játékban van potenciál, azok gólokkal, gólpasszokkal vegyék ki a részüket a játékunkból. Úgy gondolom, hogy mindkét téren sokat fejlődtünk.
Igazi „gólvágója” viszont nem volt a legénységednek.
Szerintem előnyös, ha egy csapaton belül többen is képesek az ellenfelek kapujába betalálni. Így nem csak egy-két emberre kell a riválisainknak összpontosítaniuk. Ez egyértelműen levette a terhet bizonyos játékosokról és emellett a repertoárunk is színesebb lett. Ez pedig jó hatással volt a támadójátékunkra.
Az is megfigyelhető volt nálatok, hogy a második félidőkből rendre jól jöttetek ki. Ezek szerint fizikálisan is nagyon rendben volt a társaság?
Úgy gondolom, hogy jó munkát végeztünk, mert a kondíció és a taktika összhangban volt. Két olyan meccsünk volt tavasszal, amikor a srácokat picit fásultnak éreztem, de a többi mérkőzést fitten játszották végig. A statisztikákból én is azt látom, hogy a második játékrészben rendre javulni tudtunk. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy több játékrendszert is alkalmaztunk. Volt például, hogy három, és volt, hogy négy védővel játszottunk. Ezeket pedig akár egy adott meccsen belül is tudtuk variálni. Ezzel is zavarba hoztuk többször is az ellenfeleket.
Említettél két olyan találkozót, melyeken nem ment jól a játék, de bizonyára akadtak olyanok is, amikkel maximálisan elégedett voltál?
Az év mérkőzésének én a Puskás Akadémia otthonában aratott 3–2-es győzelmünket tartom. Tudni kell, hogy a felcsútiak az élen álltak és a bajnoki címre hajtottak. Így tudtunk egy rendkívül feszült légkörben diadalmaskodni. Ott érzékeltem, hogy a csapatunk nagyon tud küzdeni és persze minőségi produkciót nyújtani. Rúgtunk idegenben három gólt és ezen kívül tettünk a meccsbe átmeneteket, remek egyéni teljesítményeket. De volt olyan meccsünk – a Vasas elleni hazai – amikor 80 percen át emberhátrányban voltunk, és annak ellenére is nyerni tudtunk. Az is sok mindent elárul a csapatunkról.
A bajnokság utolsó meccsén is 3–2-re nyertetek, még pedig az MTK ellen a Haladás Sportkomplexumban. Az a mérkőzés méltó lezárása volt a szezonnak?
Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy megtanultunk nyerni. Ezt bizonyítja, hogy tavasszal a 14 találkozónkból hetet megnyertünk. Ez pontosan a fele a meccseinknek. Az pedig komoly fegyvertény, hogy nem mindig jó játékkal győztünk. Ilyen volt például az említett Vasas-meccs, és az MTK elleni utolsó összecsapás is. Ez pedig annak köszönhető, hogy a gyerekek hisznek magukban. Tudják, hogy mit akarnak és még egyszer: megtanultak győzni!
Milyen volt a stáboddal végzett közös munka?
Úgy érzem, hogy a stábunk az idők során nagyszerűen összeérett. Remek elegye a rutinos idősebb és a dinamikus fiatalabb szakembereknek. Elek Zsoltinál az erőnlét nagyon jó kézben van, nyilván azért én is elmondom ebben a kérdésben is a véleményemet. A Havasi Marci videóelemzőként rengeteg hasznos újdonságot tett bele a közös tevékenységünkbe. Ő egy számítógépes zseni. A Szeki a szakmai munkája mellett a humort is belecsempészte a hétköznapokba. Németh Gábor, azaz Gaca rengeteget dolgozott a kapusainkkal, nem véletlen, hogy többször is a mezőny legjobbja volt valamelyik cerberusunk. De Schmidt Gábor is sokat segített a hálóőreinknek. Nagy Józsi bácsi pedig komoly szakértelme mellett a nyugalmával is jó hátteret teremtett. Sokat köszönhetünk az orvosi és a rehabilitációs stábnak is, mert minden problémára villámgyorsan reagáltak. De köszönet a kollégiumi nevelőknek is, mert ők is mindenben segítettek. Úgy gondolom, hogy ez a közös munka volt a záloga sikeres szereplésünknek.
