Az Illés Akadémián az a célunk, hogy a növendékeink valóban csak és kizárólag a futballra tudjanak koncentrálni. Ezért dolgoznak az akadémiai stáb tagjai, többek között az élettani részlegen Mester Dóra, rehabilitációs csoportvezető is. Vele beszélgettünk.
Milyen állapotban érkeztek vissza a játékosok?
Az otthon végzett edzések tapasztalatai nagyon jók: a kiosztott gyakorlatokat szépen és a teljesség igényével végezték el a fiúk. A visszaérkezés után meggyőződhettünk arról, hogy az edzéstervben foglaltakat betartották, erőnlét szempontjából jó állapotban jöttek vissza.
Mik az újrakezdést követő edzések tapasztalatai?
A visszatérést követő első két hétben a technikai fejlesztésen volt a hangsúly, amit érintkezés nélküli, mégis összetett gyakorlatokkal valósítottak meg edzőink. Ennek következtében szerencsére csak egy-két kisebb panasz fordult elő, komolyabb sérülés azonban nem. A felmerülő panasz és esetleges fájdalom betudható az ismét rendszeressé és (az otthoni edzésekhez képest) intenzívebbé vált futballcipő-használatnak, kisebb izomláznak. Véleményem szerint az edzői irányítás, kontroll és segítség, valamint a társakkal való közös munka sokkal komplexebb gyakorlatokat jelent, mint az otthoni gyakorlás – ami intenzívebb terheléssel jár együtt: így az ízületekre, csont- és izomrendszerre való kihatásuk jelentősebb. Azon korosztályoknál, ahol a gyerekek mostanában érik el a növekedési csúcsukat – alattuk elsősorban az U15-ös és U16-os korosztályt értem – megfigyelhető, hogy sokat nőttek: van olyan, aki 10 centit is nőtt viszonylag rövid idő alatt. Ebből a szempontból ez egy rendkívül sérülésveszélyes időszak, így rájuk sokkal jobban oda kell figyelnünk.
Jeleztek-e problémát a gyerekek a home training során?
Mivel ez a helyzet mindenkinek új volt, biztos vagyok abban, hogy a srácoknak is sokat kellett alkalmazkodniuk a változásokhoz. Gondolok itt például az edzőink által kiadott labdás és labda nélküli házi feladatokra, az alapvetően egyedül elvégzett edzésekre, az iskolára és a folyamatos otthonlétre is. Az otthoni edzések erőnléti részét az élettani részleg koordinálta, többször írtunk elő nekik „száraz” (labda nélküli) futóedzést, amit sokan bitumenes, murvás utakon tudtak elvégezni a megszokott puhább talajokkal szemben: ez a keményebb felület az egész mozgató szervrendszerüket máshogyan terhelte. A kisebbek közül jeleztek néhányan itt-ott fájdalmat, de szerencsére komoly probléma senkinél nem adódott.
A régi kerékvágásba való visszatérés járt-e együtt izomlázzal vagy valamilyen izomsérüléssel?
Sajnos még nem tudtunk teljesen visszatérni a korábban megszokott rendhez, de igyekszünk minél többet kihozni a helyzet adta lehetőségből, természetesen a kellő körültekintéssel végezve mindezt. Az első két hétben a mozgáskoordinációra és a korrekciókra koncentráltak az edzők, emellett a gyerekek továbbra is kaptak otthon végzendő feladatokat. Az akadémiai edzések elkezdésekor előfordultak kisebb izomlázból adódó fájdalmak, de mivel nem a komoly terhelésen volt a hangsúly, inkább egy-egy megnyomott lábujj és feltört sarok fordult elő, amelyek nem akadályozták az edzéseket. Volt néhány korábbi sérülés, amelyek még a szünet alatt is a rehabilitációs fázisukban tartottak: ők külön edzéstervet kaptak természetesen. Nekik az első időszakban szeparált tréningeket tartottunk – az élettani részleg felügyelete alatt -, majd kontroll után csatlakozhattak a csapathoz.
Milyen a srácok hangulata?
Mentálisan szerintem újult erőre kaptak, hiszen elkezdődött az, amit mindennél jobban szeretnek csinálni, és most már a megszokott társakkal vannak együtt – ez az edzőknek és a gyerekeknek is nagy pluszt jelent. A versenyszezonban jóval fáradtabbak, több a kontaktsérülés is, most talán több idejük jut arra, hogy kipihenjék magukat, ami egyébként nagyban csökkenti a sérülések kockázatát.
