Nagy László vezetőedző szerint mind csapat, mind pedig egyéni szinten sokat léptek előre U14-eseink, és ennek köszönhetően szép tavasz elé nézhetünk
A tavalyi U13-as keretünkhöz hat új játékos érkezett, valamint az idősebb korosztálynál edző Nyári Olivér és Papp Máté is a csatlakozott hozzánk a bajnokságra. Ennek megfelelően a szezon elején elsődleges cél az új játékosok beintegrálása volt a csapatba, valamint az Illés Akadémia közösségébe. A nyári felkészülésünk alatt többnyire külföldi ellenfelekkel találkoztunk, és mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobb teljesítményt nyújtottunk egyénileg és csapatként is.
Hogyan tudnád értékelni a mögöttünk hagyott hónapokat?
Három részre osztanám a szereplésünket. Első pontként: a nyári felkészülési mérkőzéseinken osztrák és szlovén akadémiákkal mérkőzhettünk meg, és mind az eredményességgel, mind a mutatott játékkal nagyon elégedett lehettem. Jó volt a gyerekek teljesítménye és hozzáállása is. Második pontként: a bajnokság első fordulójától nyílt, már a támadó harmadban letámadó, hátul sok esetben egy az egyben védekező stílusban futballoztunk még a kimondottan erős csapatok ellen is. Labdabirtoklásban is arra törekedtünk, hogy minden körülmények között próbáljuk meg felépíteni támadásainkat már a kapustól kezdve. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert bár bőven benne van a hibázás lehetősége, de felelősségtudatot, a későbbiekben pedig megfelelő labdabiztonságot, és önbizalmat ad a játékosoknak. Ennek köszönhetően idősebb korban is tudnak majd nyomás alatt játszani. Az első 9 mérkőzésünkre jellemző volt, hogy sok gólt szereztünk, viszont még többet kaptunk. Elégedettlen többnyire mégsem lehettem, mert amit a gyerekektől visszakaptam a pályán, az kárpótolt a vereségekért. Végezetül: a második fordulónak már az előző kör tapasztalatait leszűrve vágtunk neki, és sokkal érettebb, taktikusabb csapatot láthattunk a pályán, amely továbbra is a dominanciára törekedett a megfelelő biztonság mellett. Itt már a mutatott jó játék az eredményességgel is párosult, ez pedig bizakodásra ad okot a folytatásra nézve.
Az ősszel 14 mérkőzésen 25 gólt lőttetek és 37-et kaptatok. Ez miként értékeled?
A 25 találatunkkal elégedett vagyok, mert a tavalyi évhez képest rengeteget léptünk előre helyzetkihasználás terén. A 37 kapott gól kicsit csalóka, mert a góljaink nagy részét pontrúgásból kaptuk és nem kidolgozott akciókból. Természetesen ezen szezon közben már javítottunk, de ebben még sokat kell fejlődnünk.
Ha már a fejlődést említetted, milyen területeken sikerült előrelépnetek?
Az ellenfél térfelén történő labdaszerzések utáni átmenetek, és a támadás-védekezés egyensúlyának megtalálása az, amiben sokat léptünk előre csapatszinten. Egyénileg mindenképpen azt mondanám fejlődésnek, hogy „labdarúgást értő” játékosaim vannak, akik előre gondolkoznak, a párharcokba megfelelő bátorsággal mennek bele, a már ismert játékhelyzet-megoldásokat alkalmazzák és hozzá kellően agresszívak.
Mit vársz a tavasztól?
A folytatástól azt várom, hogy a gyerekek fejlődése töretlen legyen. Lehetőleg sérülések és betegségek ne hátráltassanak minket, és akkor egy szép tavasz elébe nézhetünk!
