Akadémiánk legidősebb korosztálya amellett, hogy saját kiemelt országos bajnokságában a legjobb nyolcba jutott, féltucat játékost adott a Haladás felnőtt keretébe.
A részletekről Horváth András vezetőedzővel beszélgettünk.
A teljes bajnoki évet úgy értékelném, hogy a minimális célt, azaz a nyolcba kerülést teljesítettük. De szerintem legalább ennyire fontos az, hogy a hidat tudtunk képezni az Illés Akadémia és a Haladás felnőtt csapata között. Ezen a bizonyos hídon hat játékosunk is áthaladt: játék-, illetve edzéslehetőséget kaptak a nagyoknál. Ez viszont komoly mértékben befolyásolta az U19-es csapatunk eredményességét. Az egész szezont figyelembe véve talán háromszor tudtunk olyan kerettel kiállni korosztályunk legerősebb csapatai ellen, ami a lehetőségeinkhez képest a legjobbnak mondható.
Melyek voltak ezek a mérkőzések?
A Honvéd 4–1-es, valamint az ETO FC Győr 2–1-es legyőzésekor, valamint a Vasas elleni 0–0-s döntetlen alkalmával. Nem véletlen, hogy ezeken a találkozókon hét pontot tudtunk begyűjteni. Amúgy hektikus volt a teljesítményünk. Sokszor csak pénteken reggel derült ki, hogy milyen kerettel vághatunk neki a soros összecsapásunknak. De ettől függetlenül a srácok valamennyi derbin megpróbálták a maximumot kihozni magukból, a hozzáállásukra egyetlen rossz szavam sem lehet. Végig motiváltak voltak annak ellenére is, hogy sokszor nagyon kicsi létszámmal edzhettünk.
Viszont több U19-es játékos mutatkozhatott be a Hali felnőtt csapatában.
Ez így van. Mohos Barnabás, Katona István, Mayer Gergő és Horváth Arnold is játszott az NB II-ben, Kovács Péter, valamint Frák Marcell pedig a kispadig jutott. Erre gondoltam, amikor arról a bizonyos hídról beszéltem.
Ennek köszönhetően viszont sok U17-es játékos kaphatott szerepet az U19-es bajnokságban.
Ez pedig valóban örömteli tény, de azért a csapat szereplésére jelentős befolyással volt. Tényleg tehetségesek ezek a fiatal srácok, de azért még bele kell erősödniük még az U19-be. Ennek ellenére szerintem mindenki ellen partiban voltunk. Megpróbáltunk minden alkalommal az akadémiánk alapelveinek megfelelően futballozni.
Az egyének fejlődése szempontjából akkor ez egy sikeres szezon volt?
Én ezt egyértelműen így látom. Nem véletlen, hogy jól működött a felfelé áramoltatás. Jó volt a kommunikáció a szakmai vezetéssel, a felnőtt csapat stábjával, így sok játékosunk kóstolhatott bele a felnőtt labdarúgásba.
Miben fejlődtek a legtöbbet a tanítványaid?
Szerintem sokkal kezdeményezőbbek lettek támadásban és védekezésben is. Bátrabban futballoznak, nem ijednek meg senkitől. Bíznak a saját tudásukban, és ez nagyon fontos lehet a pályafutásuk egész ideje alatt. Ezt pedig fényesen bizonyították is mondjuk a Győr és a Honvéd elleni hazai meccseken.
Mindig ki szoktunk térni a lőtt, illetve kapott gólok számára. Ezekkel kapcsolatban mi a meglátásod?
Azok a játékosok, akik a szerzett gólokért felelősek lehettek volna, rendre a felnőtt keretben szerepeltek. Gondolok itt Mohos Barnira és Katona Pistire. Amúgy Zsédely Bence is alkalmas lett volna erre, de őt sokszor kényszerből nem támadóként kellett bevetnünk. A védekezésünk viszont szerintem jól működött, ezért is tudtunk rendre szoros mérkőzéseket játszani.
Befejezésképpen: ez volt az első bajnoki év, amit az U19 vezetőedzőként csináltál végig. Milyen volt a stábbal együtt dolgozni?
Úgy gondolom, hogy végig jól tudtunk közösen tevékenykedni. Köszönöm is a munkájukat. Pozitív volt még, hogy Szántó Csaba személyében egy olyan koordinátor érkezett a felnőtt csapathoz, aki komoly érdeklődést mutatott a mi együttesünk iránt. Az a bizonyos híd nélküle biztosan nem működött volna ilyen jól.
