U12-es korosztályunk számára az elmúlt nyáron kezdődött új időszak.
A legkisebb versenykorosztályunk, azaz az U12-esek a 2024/2025-ös szezont az országos bajnokság észak-nyugati csoportjában kezdték meg. A gyerekek most lépték először pályára tétmérkőzésen háromnegyedpályán. A vezetőedzővel, Biegner Dániellel beszélgettünk.
Hogyan telt a nyári időszak?
Az U11-ből az U12-be, azaz a versenykorosztályba való lépés nagy változásokkal jár. A játékoskeret is átalakult, az érkezők azonban nem ismeretlenül léptek be az öltözőbe, régóta látogatták már az edzéseket és hosszú idő után derült ki, kiket is igazoltunk le. Hatan is újként csatlakoztak hozzánk. Számomra is új volt a csapat, eddig csak látásból ismertük egymást. A felkészülésünkkel együtt 22 hetet ölelt fel a szezon, ennek az elejétől kezdve mérkőzéseket játszottunk. Nyolc tesztmeccs szerepelt a programunkban heti 4 edzés mellett. Már ekkor erre a ritmusra álltunk be.
Milyen feladatokkal kellett megküzdeni?
Ebben a csoportban 8 csapat alkotja a bajnokság mezőnyét, ami őszre 14 mérkőzést jelentett. Az utánpótlás-futballban ez a legnagyobb váltás, az U11-es tornarendszerről átállunk az U12-es bajnoki rendszerre. Itt van a legnagyobb pályaméret-növekedés. Új környezetbe kerültek a gyerekek, saját öltözőt kaptak, azaz sok mindenre meg kellett tanulniuk reagálni.
Milyen tapasztalatokat szereztél a bajnokság során?
Kiemelném, hogy az oktatás és képzés is abba az irányba tolódik el ebben a korosztályban, hogy a játék összefüggéseit és alapelveit megértsék a gyerekek. Az egyéni és összjáték edzéseken, futballjátékokon keresztül való oktatása és mérkőzésen való alkalmazása együtt alkot egy egész oktatási folyamatot. Sok megoldókulcs van már a fejükben, a feladatuk az, hogy felismerjék, melyik kulcsot kell elővenni, amivel megfejtik az adott játékhelyzetet. Ebben szerettünk volna előrelépni.
Melyik mérkőzésre emlékszel vissza szívesen?
Az U12-esek közötti eredményeket tekintve sok a vízilabdamérkőzés-eredmény a szezon elején. Aztán folyamatosan minden csapat rendezettebbé válik, egyre nehezebb dolga van a fölényben lévő gárdának akkor is, ha megvan a minőségi különbség. Ha valaki fizikálisan vagy képzettségben előrébb jár, akkor azt a mérkőzést könnyebb eldönteni, nekünk jelenleg csak akkor van esélyünk, ha a másodikban tudunk ellenfeleink fölé nőni. Számunkra a ZTE elleni hazai, 3–2-re megnyert mérkőzés emelkedett ki a szezonból. Futballminőségben és szenvedélyben is a szezon legjobb teljesítményét nyújtottuk.
Miképpen tekintesz vissza a szezonra összességében?
Fizikailag és gondolkodásban sok játékosunk későn érő típus – hosszú távon kell velük számolni. Mi nem tudjuk bedarálni az ellenfeleket, hanem játékban és gondolkodásban kell előrébb járni, hogy hatékonyak legyünk a pályán. Fontos a szenvedély mindenkitől, ezzel tudunk sok mindent ellensúlyozni. A Fehérvár elleni meccs első félidejében hiányoltam ezt, azonban az utána következő két találkozón – a ZTE és ETO ellen – egy percig sem volt hiányérzetem ezen a területen. Adott periódusokban nagyon jó játékot nyújtottunk – ez mutatja a fejlődésünk ívét, mit is kell csinálunk, hogy jelen pillanatban is sikeresek lehessünk. A hangsúly azon van, hogy türelmesnek kell lenni a srácokkal. Örülök, hogy nagyon jó csapatösszetartás alakult ki, ami a ZTE elleni győzelemben csúcsosodott ki. Ezen a meccsen a góloknak úgy örültünk, mintha egy-egy találat a világot jelentené számukra. Egymásért és önmagunkért is felelősséggel tartozunk, a gyerekek tudnak egymást küzdeni, ez lendíti őket előre. Ezért is fontosak ezek a sikerek, és az, hogy miképpen éljük meg ezeket – hiszen a futball az érzelmekről szól.
