Szinte napra pontosan öthónapos kihagyás után léphetett pályára hivatalos mérkőzésen akadémiánk májusban kettős lábtörést szenvedett tehetséges védője, Hányi Dávid.
A 2022. május 18-i nap minden valószínűség szerint nagyon emlékezetes marad a Hányi család életében, ugyanis ekkor szenvedett roppant súlyos sérülést Dávid. A família idősebb focistapalántája az Illés Akadémia U14-es csapatában a korosztály burgenlandi tartományi válogatottja ellen szerepelt és a találkozó 31. percében egy ütközést követően a gyepszőnyegen maradt, és már nem is tudott lábra állni.
Nagyon sokat beszélgettünk azóta Dáviddal, de még most sem tudjuk, hogy mi is történt pontosan. Mintha az osztrák játékos beesett volna a lábai közé, vagy „elvitte” a lábait, de egyik sem biztos. Azonnal gondoltam, hogy valami nagyon komoly dolog történt, mert ő rögtön fel szokott pattanni. Amikor beszaladtam hozzá a pályára, azt mondta, hogy eltörött mind a két lába. Azt az érzést senkinek sem kívánom. De le a kalappal a Dávid előtt, mert ott a helyszínen és a kórházban is egyetlen zokszó nélkül viselte a fájdalmakat. És ugyanez igaz, a teljes felépülési időszakra is. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy „csupán” a csontok törtek. Sem a szalagok, sem a porcok nem sérültek meg
– idézte fel a történteket ifjú futballistánk édesapja, aki a helyszínen élte át a szörnyű perceket.
Mi azt követően tudtunk neki konkrétan is segíteni, amikor már hazajött a kórházból. Onnantól kezdve a nagyszülők, az édesanyja és jómagam felváltva voltunk itthon vele. Ez sok áldozattal járt, de az igazi hős Dávid volt, aki mindent megtett a mielőbbi felépülése érdekében. Ez igaz az egész rehabilitációra is. Persze az akadémián is mindenki sokat segített: az egészségügyi stáb, valamint az edzők is. De sokat köszönhetünk Lajosné Újvári Hajnalka gyógytornásznak, valamint Szendrődiné Módli Ilona tanárnőnek, aki Dávidék osztályfőnöke a Paragvári iskolában. A sérülés pillanatában bennem felvetődött, hogy abba kellene hagynia a focit, de ő másképp döntött. Mi pedig ebben most is támogatjuk, és a későbbiekben is ezt fogjuk tenni, mivel tudjuk, hogy a foci az élete
– zárta szavait Hányi Szabolcs, aki hálás mindenkinek, aki bármely módon is segítette a gyermeke felépülését.
Szinte napra pontosan öt hónap kihagyás után, október 19-én a szintén osztrák Austria Wien ellen lépett ismét pályára Hányi Dávid. Ugyan a mérkőzést 2–0-ra elveszítette Nagy László legénysége, de Dávid számára most kivételesen nem a végeredmény volt a lényeges.
Már nagyon vártam, hogy újra pályára léphessek. Úgy mentem oda, hogy mindent beleteszek a játékba, nem féltem felvállalni az ütközéseket sem. Próbáltam teljesen kizárni a múltat, és talán sikerült is. Úgy érzem, hogy fizikálisan még nem értem teljesen utol magamat. Hosszú volt az öt hónap. Megpróbáltam tűrni, de a vége azért már igen-igen nehéz volt. Nagyon sok segítséget kaptam a visszatérésem érdekében. Ezt mindenkinek köszönöm, talán Cata bá’ rengeteg munkáját emelném ki. Ő nagyon sokat foglalkozott velem. Nagyon jól esett, hogy Laci bácsi is meglátogatott és a srácok is visszavártak. Sok erőt adtak nekem így. Most viszont már minden rajtam múlik. Először is szeretném visszanyerni a régi formámat és aztán jól akarok teljesíteni az U14-es csapatban
– fogalmazott a most már egyre inkább formába lendülő, egyre több lehetőséget kapó Hányi Dávid, aki minden kétséget kizáróan példát mutatott abban, hogy miként lehet zokszó nélkül tűrni a súlyos sérüléssel járó fájdalmakat, és miként lehet a lehető legrövidebb időn belül felépülni, aztán pedig visszatérni a pályára.
