Markó Edina utódaként, március 1-től Rugovics Vendel irányítja szakmai igazgatóként az Illés Akadémia női szakága csapatainak munkáját. A szakember számára nem ismeretlen a női labdarúgás – korábban Veszprémben irányított korosztályos női csapatokat, illetve régióvezetőként dolgozott az MLSZ-UEFA leány U14-es fejlesztési projektben – így nem csak a jövőről, a múltról, eddigi tapasztalatairól is faggathattuk.
Aligha tévedek abban, hogy – annak ellenére, hogy a fiúkkal dolgoztál a legutóbbi két évben – alapítása óta figyelemmel kíséred az Illés Akadémia női szakágának munkáját. Mik voltak a benyomásaid?
Először is azt kell kiemelnem, hogy Markó Edina szakmai igazgatóként az akadémia női szakágának alapítása óta kiváló munkát végzett. A stábok jól felépítettek és a szakembereink nyitottak, szeretik a munkájukat, szívesen dolgoznak. Természetesen mindig van lehetőség a továbblépésre, azon leszünk, hogy ez együttes munkával, elkötelezettséggel, sikerüljön.
Azon – egyébként nem sok – játékosként, majd edzőként a férfi szakágban sikeres szakember között vagy, aki belekóstolt már a női futballba: méghozzá úgy, ahogy az a lányok számára a legfontosabb: megadva a tiszteletet nekik, partnernek, labdarúgónak tekintve őket. Ez természetesen intelligencia kérdése is, de azért érdekelne, mit tapasztaltál női csapat edzőjeként, a szakágban dolgozó szakemberként?
Nagyon sok odaadást, elkötelezettséget, futball iránti alázatot tapasztaltam azoktól a lányoktól, akikkel korábban dolgozhattam. Büszke vagyok rá, hogy 2018-ban a VFC USE női U19-es csapatát választották Veszprém megye legjobb csapatává. A Telekom-Veszprém kézilabdázóit előztük meg, ilyenre előtte vagy két évtizede nem volt példa.
Hogyan fogalmazható meg a fiú és a leány női labdarúgók közötti különbözőségek és azonosságok?
A különbözőséget abban látom, hogy a lányok, ha lehet, még jobban rajonganak a fociért, mint a fiúk. Náluk nincs olyan, hogy akarják. Ők nagyon akarják. Az azonosság pedig abban áll, hogy mindkét nemet meg lehet tanítani futballozni, a fiúk és a lányok is képesek bármit elsajátítani és a lányok, valamint a fiúk számára is a futball a legfőbb érték- és közösségteremtő erő.
A futballban dolgozó szakemberek között (el)ismert vagy abban, hogy a nevelésedre bízott játékosban elsősorban az embert látod és miközben nagy hangsúlyt fektetsz a szakmai fejlődésre, kulcskérdés, hogy a gyerekből emberi minőségét tekintve is kiváló felnőtt legyen. Erre számíthatnak a lányok is?
Feltétlenül! Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert valóban ez az ars poeticám. Elsősorban embereket formálunk, nevelünk, de persze az a művészet, ha valaki emberként és sportolóként is kiváló. Büszke vagyok rá, hogy neveltem ilyen labdarúgókat, mint ahogy az is mindig óriási öröm, ha a civil életben rám szól, rám köszön valaki, akinek az arca elsőre talán nem is ugrik be azonnal, de neki jó emlékei vannak a közös munkáról, arról, amit sportolóként kapott.
A női labdarúgásban még mindig újdonságnak számító akadémia természetesen más lehetőséget kínál, mint egy „sima” csapat, egy grassroots klub. Mi az elvárásod magaddal és az Illés Akadémia női csapatainak edzőivel szemben a következő időszakra?
Ahogy arról beszéltünk már, Markó Edina és Csertői-Juhász Anita remek munkát végzett, jól felépített stábot, szakmai csapatot veszek át, szilárd az az alap, amelyre építkezhetünk. Innen kell továbblépni és maradandót alkotni. Szeretném elérni, hogy az Illés Akadémia női csapatai stílusosan, a kialakított klub- és futballfilozófia mentén futballozzanak és minél több olyan kiváló játékost neveljünk, aki a civil életben is megállja a helyét, akár a legjobbak között is.
