Határozottan jó csapat benyomását keltette az országos bajnokság Észak-nyugati csoportjában szereplő U13-as együttesünk. Ifjú akadémistáink az őszi szezon mérkőzéseinek zömén dominálni tudtak.
Az őszi idényt Nagy László vezetőedző értékelte.
A felkészülésünket július közepén megfelelő létszámú kerettel kezdtük meg, amihez később Gurzó György személyében még egy játékos csatlakozott. A csapat fele, azaz tíz gyermek környékbeli egyesületekből, más és más alapokkal, játékstílussal került hozzánk. Ezen játékosok integrálása az átlagosnál kevesebb idő alatt sikerült, a srácok hamar beilleszkedtek, és egy nagyszerű közösség alakult ki. Heti öt edzéssel és nyolc felkészülési mérkőzéssel hangoltunk az őszi szezonra. Az edzésre járással, és az ott elvégzett munkával teljes mértékben elégedett lehettem, hiszen nagy százalékban teljes létszámmal gyakorolhattunk. A foglalkozások zömében az egyének fejlődésére koncentráltam, kisebb részében pedig az egyének, valamint a gárda taktikai feladataira. A felkészülési mérkőzések során a cél a csapatjáték kialakítása volt, és a gyerekek egyéni feladatköreinek megismertetése. A meccseket többnyire nagypályán, teljes létszámmal játszottunk, így a következő évi U14-es bajnokságra is készülhettünk már. A gyerekek megmutathatták, fejleszthették kvalitásaikat, illetve. Nagyjából ki is alakult, hogy ki melyik poszton szerepelhet. Az alapelveket megismertettem velük támadásban és védekezésben is. Ezt később következetesen számon is kértem rajtuk. Nem differenciáltam a játékosok között, mindenki megkapta a játékpercek felét valamennyi esetben. A felkészülés utolsó mérkőzésein már egy ütőképes, labdát birtokló, egységes csapat köszönt vissza ránk, ami az ellenfelet folyamatosan nyomás alatt tartja.
Hogyan alakult az őszi szezon?
A bajnokság első felét Győrben kezdtük, és Veszprémben fejeztük be. A lejátszott 12 mérkőzés során 6 győzelem mellett, 6 vereséget szenvedtünk. A mérkőzéseken mutatott játékkal elégedett voltam, jó csapat benyomását keltettük. Amit a gyerekeknek meg kellett szokniuk, az a folyamatos nyomás volt, és az ez elleni játék. Az 1:1-es védekezést felvállalva játszottuk minden csapat ellen. Statisztikát nem vezettem róla, de az egészen biztos, hogy mi szerepeltettük a legtöbb játékost a bajnokságban. Több olyan eset volt, hogy sort cseréltem 20 percenként. Ami látszott, hogy csapaton belül a gyerekek szintje között eltérés mutatkozik jelenleg, ami fizikai, gyorsasági, tudásbeli képességeken alapultak.
Az eredményeken kívül milyen célokat fogalmaztál meg?
Kevés érintős, gyors, kombinatív labdajáratásra törekedtünk, a ki nem kényszerített hibák miatti labdaeladások minimalizálásra. A labdaszerzések utáni területnyitások az idő előrehaladtával egyre jobban mentek. A labdakihozatalban erősek voltunk, több variációt is begyakoroltunk és alkalmaztunk, akár letámadó ellenféllel szemben is. A középharmadban sokat járattuk szélességben a labdát, törekedtünk arra, hogy minél gyorsabban menjen a laszti, és az eltolódó ellenfelet a széleken bontsuk meg. Ebben erősek voltunk, a szélső védőink is folyamatosan részt vettek a támadásokban, sokszor kerültek az ellenfél védelme mögé. Amin javítanunk kell, az mindenképpen a befejezések hatékonysága, mivel rengeteg helyzetet dolgoztunk ki az idény során, aminek csak kis százalékát tudtuk gólra váltan. Látni kell, hogy ez a 8+1-es rendszer, csökkentett pályamérettel és kapuval, nem biztos, hogy az erősebb csapatot segíti, illetve fejleszti. Fizikálisan erősebb, de gyengébb képességű együttes is eredményesebb lehet, mert nehéz nekik gólt rúgni, ha betömörülnek a kapujuk elé. Ők pedig az előre ívelt labdákból próbálnak építkezni. Rövid távon ez célravezetőbb, viszont hosszútávon mindenképpen a mi stílusunk lesz a befutó. Ettől függetlenül igazi támadó vérrel és kvalitásokkal megáldott befejező csatárom talán nem volt, aki ott játszott, az is kényszerből tette azt. Többeket is kipróbáltam, de látszik, hogy ez egy hiányposzt a csapatban. A labdavesztések utáni azonnali visszatámadás már automatizmus szinten működik. A felkészülési mérkőzések során a 4-3-3-as játékrendszerben a területvédekezés alapelveit megismertük, és ez meglepően jól működött, rövid idő alatt is. A bajnokság során viszont egy az egyben védekeztünk, így nagyobb felelősség volt a gyerekeken, ez viszont előnyükre szolgált. Az ellenfélre a pálya minden részében nyomást gyakoroltunk, próbáltuk „elvenni” tőlük az időt és a teret. A gyerekek már tudják az egyéni- és csapattaktikai feladatkörüket labdaszerzéseknél. Rövid és szűk csapat vagyunk, működik a létszámfölény kialakítása a labda körül, megvannak a megfelelő mögé zárások. Amiben fejlődnünk kell, az a labdaszerzések utáni azonnali játékunk, mert itt sok esetben előfordult, hogy nem voltunk türelmesek, és azonnal visszaadtuk az ellenfélnek a labdát.
Melyek lesznek a tavaszi szezon prioritásai?
A következő időszakban továbbra is az egyéni fejlődésen van a hangsúly. Nyárig taktikailag érett, játékrendszerben gondolkodó, kreatív játékosokat kell olyan szintre hoznunk, hogy a megfelelő erősítésekkel, azaz új igazolásokkal kiegészülve sikerrel vegyék a következő évi első osztályú bajnokságot, és ott a sikerélmények mellet a saját játékukat tudják játszani, és ezáltal fejlődni. Látom a hibáinkat, amin javítanunk kell egyénileg, és csapatként. Nagyon fontos, hogy az erősségeinket tovább csiszoljuk, illetve, hogy a tehetségeinket magas szinten fejleszteni, bátorítani, ösztönözni tudjuk.
