Működik a szombathelyi módszer

Egy ideig „csak” a határainkon belül ismerték az Illés Akadémiáról kikerülő remek kapusokat, ám most már a külföldi csapatok is szinte sorban állnak a szombathelyi cerberusokért. Ez pedig annak a Kutasi Csabának (is) köszönhető, aki 2007 óta felel utánpótlásképző centrumunkban a hálóőrök képzéséért.

 

Van egy stílusom, egy módszerem, ami a hosszú évek alatt kialakult. Ezt pedig átvették a többiek, azaz Németh Gábor és most már Rózsa Dani is. Mi ezen a kitaposott ösvényen haladunk, erről nem lépünk le. Enyhe túlzással nevezzük ezt szombathelyi módszernek. A lényeg az, hogy keményen meg kell dolgozni a sikerekért.

Melyek a legfontosabb ismérvei ennek a bizonyos szombathelyi módszernek?

Minden a kiválasztásnál kezdődik. Mindig olyan kapust hoztunk, aki elhivatott, hisz a munkában. Ha az alapképességek megvannak, akkor lényegében minden mást fejleszteni lehet. Ha az ember odaáll melléjük, rengeteg energiát fektet beléjük és emellett pedig még jó viszonyt, amolyan apa-fiú viszonyt alakít ki velük, akkor valószínűleg a siker sem marad el.

Mik ezek a bizonyos alapképességek és mennyire fontos a magasság?

A gyorsaság, a robbanékonyság, a ruganyosság, a labdaérzék, a labdafogás és a bátorság nagyon fontos. A technikai rész viszont elsajátítható, fejleszthető. A magasság azonban nem olyan lényeges. A jelentőségét régebben alaposan eltúlozták. Szerintem 180-185 centiméterrel már lehet valaki sikeres kapus. Persze előny a magasság, ha megvan hozzá a gyorsaság, a ruganyosság.

Az 1993-as korosztály kapusai közül Dombó Dávid mutatkozhatott be a Haladásban, ill. az NB I-ben

Az Akadémiánkon eddig eltöltött évek alatt sok ilyen növendékkel találkoztál? Akár azt is kérdezhetném, hogy kik voltak a kedvenceid?

A több mint egy évtized alatt rengeteg tehetséges sráccal dolgozhattam, a kedvenceim pedig leginkább azok, akik eljutottak az NB I-ig. Így például Mursits Roli, Dombó Dávid és Gyurján Marci. Örülök annak, hogy ők még most is gyakran kikérik a véleményemet. Akár azt is mondhatnám, hogy baráti viszonyt ápolok velük. A mostaniak közül pedig Hegyi Krisztiánt nevezném a kedvencnek. Vele közel nyolc évet dolgoztam együtt és nem nehéz megjósolni, hogy nagyon komoly jövő vár rá.

A West Ham United együtteséhez szerződő Hegyi Krisztiánon kívül Senkó Zsombor a Juventus, míg Kiss Ágoston az Arminia Bielefeld csapatához került ki tőlünk. Ez mekkora elismerés az Akadémiánknak és persze ezen belül a kapusedzők stábjának?

Szerintem ez óriási dolog. Főként az, hogy ezek a srácok Angliába, Olaszországba és Németországba kerültek ki és ott is nagyon jó, elismert klubok tagjai lehetnek. Ez nagyon komoly reklám is az Illés Akadémiának. Nem véletlen, hogy már vannak újabb érdeklődők is európai elit bajnokságokból. Én egyébként arra is büszke vagyok, hogy a magyar korosztályos válogatottak kapuját rendre szombathelyi kapusok védik.

Ilyen sikerek hatására nem vágysz arra, hogy felnőtt csapatoknál edzősködhessél?

Annak idején, amikor Ausztriában abbahagytam a védést, a Haladásban gyerekekkel, fiatalokkal kezdtem el foglalkozni. Ugyan egy ideig Szentes Lázár idején voltam a felnőtt csapat mellett is, de ma már nem vágyom erre. Csak az utánpótlással akarok foglalkozni. Itt az Akadémián szeretném átadni a tudásomat, a tapasztalatomat a növendékeknek.