Még ma is Ugrai Roland a rekorder

Két műfajban is dobogós helyezéssel büszkélkedhet Ugrai Roland. Egyrészt ő a Haladás legfiatalabb gólszerzője az NB I-ben, másrészt az Illés Akadémiáról harmadikként mutatkozott be az élvonalban.

Természetesen mindkét dologra büszke vagyok. Emlékeim szerint Kaposváron debütáltam 2009 augusztusában, és a második meccsemen, a Debrecen ellen meg is szereztem az első NB I-es gólomat. Akkor még 17 esztendős sem voltam. De abban az időben remek társaság volt Szombathelyen. Sorra kerültek be az Illés Akadémia növendékei a Haladás élvonalbeli csapatába. Elég csak Skriba Mátét, Kiskokót, Mursits Rolit, Radó Andrist avagy éppen Szakály Attilát megemlíteni.

 Ráadásul az akadémián köttetett barátságok a mai napig is élnek.

Ez így van. Az Illésen egy korosztályban több mint húszan voltunk, ami rendkívül sok különböző karaktert jelentett. Nem mondom azt, hogy mindenkivel barátok voltunk, de jól kijöttünk egymással. Kiskokóval például a mai napig szoros a kapcsolat. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy három éven át közös volt a lakásunk. Szerintem a közösség erejének, összetartásának is szerepe volt abban, hogy ilyen sokakból lett stabil NB-s labdarúgó. Sőt, már nem egy Illés Akadémián nevelkedett focista a válogatottban is bemutatkozott.

Tíz éves fotó Ugrai Rolandról, aki az Illés Akadémiával éppen Diósgyőrben szerepelt

 Te például már ötször is pályára léptél a nemzeti csapatban. Mikor jön el a hatodik alkalom?

Ez nehéz kérdés, mert nekem most egészen mások a céljaim. Nyolc hónapig voltam sérült, így először is újból fel kell építenem magamat. Erre véleményem szerint tökéletes alkalom kínálkozik a Honvédnál. Fontos a türelem, nem szabad semmit sem elkapkodni, de ha egy jó szériába kerülök, akkor bizonyára ismét jöhet a meghívó. Azonban először a Honvédban kell bizonyítanom, aztán következhet az, ami minden labdarúgónak az álma, azaz a szövetségi kapitány hívása.

Görögországból tértél haza a Honvédhoz. Hogyan tudnád értékelni a „hellén kalandot”?

Felemásra sikeredett a történet. Minden remekül indult az Atrómitosz csapatánál. Nyolc meccs után már az egyik legpatinásabb görög gárda, az AEK Athén is érdeklődött utánam, ám azt követően a válogatottnál megsérültem és nyolc hónapot ki kellett hagynom. A hazatérésem után most a Honvédnál szeretném visszanyerni a formámat.

 A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben ezt nem lesz könnyű megtenned.

Ez igaz, de a körülményekhez képest én jól állok. Szinte egy komplett konditermem van súlyzókkal és egyéb eszközökkel. Futni pedig egy környékbeli parkban tudok. Persze egyedül. Mindenkinek be kell tartania a szabályokat és akkor remélhetőleg hamarosan folytatódhat a bajnokság.

No, meg a Magyar Kupa, amely során éppen a Haladást búcsúztattátok.

Méghozzá óriási küzdelemben. Én pont a páros csata idején tértem haza és a második meccsen Szombathelyen már pályára is léphettem. Az biztos, hogy Mátyus János jól összeszedte a Halit és ennek köszönhetően mindenkinek kifejezetten kellemetlen ellenfelei lesznek majd a vasi zöld-fehérek. Természetesen nagyon örülök, hogy mi jutottunk tovább és bizakodva várom a folytatást.

A nyitókép forrása: www.m4sport.hu